(You can read the English version under the Hungarian text.)
Tudod, időnként még eszembe jutsz. Emlékszem a vonásaidra, ahogy belépsz ajtómon, s a tekinteteddel megszelídíted nyugtalan szívemet. De akkor is több fájdalmat okoztál nekem, mikor azt mondtad, szeretsz, mint én azoknak egész életem során, kikhez semmi sem kötött. A hazugságaid, miket letuszkoltál torkomon, égették nyelvemet, s most csalódottan nézem a múltat, melyben elloptad perceimet.
Mint tavaszi könnyű illat, úgy talál ránk a szerelem. Nem kérdezi, akarod-e, felkészültél-e, félsz-e. Egyszer csak összeköti a sorsokat, s ha szerencsés vagy, nem illan el az évek alatt. Nem tudom, mi vezetett hozzád, s azt sem, hogy tanultam-e bármit is tőled. Néha a pofonok talán csak erősebbé tesznek minket, és a történetek végén nincsenek nagy szavak, s nincsen semmi tanulság.
Az utcán sétálok, s egy mosolygós kislányt nézek, ki egy kiskutyát ölelget. Arra gondolok, mire a szüleim neveltek. Mindenkinek szüksége van arra, hogy szeretetet kapjon. Ez mozgatja életünket. Nincs fény e nélkül. Hogy miért szórunk mégis tüskéket mások lábai elé? S miért tapossuk le álmaikat, melyek lelkük kertjében virágzanak? Ahelyett, hogy felemelnénk őket, erőt adnánk nekik, bátorítanánk gyerekeinket, szerelmünket, barátainkat, mindenkit. Nem tudom…
Este van, s a tél odakint harapja a várost. Az életet lélegzem ki és be. Rád gondolok. Nem, nem haragszom rád. Nem mérgez közös múltunk. Árnyék vagy csupán szobámban, mi napról napra halványabb. Azt hiszem, csak annyit akarok mondani neked, hogy nincs késő jobb emberré válnod. Olyanná, kiről meséltél… Aki megpróbálsz lenni. Mert tudod, amíg hazudsz magadnak és másoknak, addig hiába várod, hogy bárki is felnézzen rád.
Úgyhogy a holnapba nézek, s a kislányra gondolok, ki a kutyáját ölelgette tiszta, önzetlen szeretettel egy kis csodát lopva életembe. 🙂 Így kellene élnünk, nem igaz? De… 🙂 – Peter Noel, Peter Noel Privat, Péter Noel. Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles. Szóval, ha ezek után is lenyúlod a szövegeimet, megkereslek, és beköltözök hozzád több hónapra. Biztos, ezt akarod? 🙂
Peter Noel: Csodát lopni
You know sometimes I think of you, I remember your features, as you walk in my door, and tame my concerned heart with your visage. Yet, you caused me more pain when you told me you loved me, than I caused to those during my whole life, whom meant nothing for me. Your lies that you put into my mouth, has burnt my tongue, and now I’m watching the past disappointedly, where you stole my minutes.
Love finds us like soft, spring scent. It won’t ask you if you want it, or are you prepared, aren’t you afraid. It just connects the faiths, and if you are lucky it won’t evaporate during the years. I don’t know what brought me to you, or did I learn anything from you. Maybe sometimes the slaps on our faces make us stronger, and at the end, there are no words, and there’s no edification.
I am walking down the street and I am looking a smiling little girl, who is hugging a dog. I am thinking on what my parents taught me. Everyone needs to be loved. This is what moves life forward. There’s no light without it. Then why do we scatter thorns in front of others? And why do we trample theirs dreams that are blooming in the garden of their souls; instead of lift them up, give them strength, encourage our children, love, friends, everyone? I don’t know…
It is night, and winer is biting the city outside. I am breathing life. I am thinking of you. No, I am not mad at you. Our common past is not poisoning me. You are just a shadow in my room which is getting more and more pale, day-by-day. I guess, all I’d like to tell you that it’s not lte for you to turn into someone better. To turn into someone you were talking about… Whom you are trying to be. Because you kow, as long as you lie to yourself and others, it has no point to wait for others to look up to you.
So I am looking forward tomorrow, thinking on the little girl who was hugging the dog with pure, selflessness love, furtively add a little miracle into my life 🙂 This is how we should live our live, shouldn’t we? We should… – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization. Well, if you steal my texts after these, I find you, and I move in to you onto more months. Are you sure, is this what you want? 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: