Inside out

Peter Noel: Csodát lopni – To steal a miracle

Tudod, időnként még eszembe jutsz. Emlékszem a vonásaidra, ahogy belépsz ajtómon, s a tekinteteddel megszelídíted nyugtalan szívemet. De akkor is több fájdalmat okoztál nekem, mikor azt mondtad, szeretsz, mint én azoknak egész életem során, kikhez semmi sem kötött. A hazugságaid, miket letuszkoltál torkomon, égették nyelvemet, s most csalódottan nézem a múltat, melyben elloptad perceimet.

Mint tavaszi könnyű illat, úgy talál ránk a szerelem. Nem kérdezi, akarod-e, felkészültél-e, félsz-e. Egyszer csak összeköti a sorsokat, s ha szerencsés vagy, nem illan el az évek alatt. Nem tudom, mi vezetett hozzád, s azt sem, hogy tanultam-e bármit is tőled. Néha a pofonok talán csak erősebbé tesznek minket, és a történetek végén nincsenek nagy szavak, s nincsen semmi tanulság.

Az utcán sétálok, s egy mosolygós kislányt nézek, ki egy kiskutyát ölelget. Arra gondolok, mire a szüleim neveltek. Mindenkinek szüksége van arra, hogy szeretetet kapjon. Ez mozgatja életünket. Nincs fény e nélkül. Hogy miért szórunk mégis tüskéket mások lábai elé? S miért tapossuk le álmaikat, melyek lelkük kertjében virágzanak? Ahelyett, hogy felemelnénk őket, erőt adnánk nekik, bátorítanánk gyerekeinket, szerelmünket, barátainkat, mindenkit. Nem tudom…

Este van, s a tél odakint harapja a várost. Az életet lélegzem ki és be. Rád gondolok. Nem, nem haragszom rád. Nem mérgez közös múltunk. Árnyék vagy csupán szobámban, mi napról napra halványabb. Azt hiszem, csak annyit akarok mondani neked, hogy nincs késő jobb emberré válnod. Olyanná, kiről meséltél… Aki megpróbálsz lenni. Mert tudod, amíg hazudsz magadnak és másoknak, addig hiába várod, hogy bárki is felnézzen rád.

Úgyhogy a holnapba nézek, s a kislányra gondolok, ki a kutyáját ölelgette tiszta, önzetlen szeretettel egy kis csodát lopva életembe. 🙂 Így kellene élnünk, nem igaz? De… 🙂 – Peter NoelPeter Noel Privat, Péter Noel. Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles. Szóval, ha ezek után is lenyúlod a szövegeimet, megkereslek, és beköltözök hozzád több hónapra. Biztos, ezt akarod? 🙂

Peter Noel:  Csodát lopni

Peter Noel: Csodát lopni

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!