(You can read the English version under the Hungarian text.)
Nem lesz több levél, sem kedves üzenet. Nem lesz több ölelés, sem forró csók, melyben eggyé válunk. Nem suttogom többé füledbe, hogy veled szebb az éj, s hogy miattad csillagai is gyönyörűbbek. S nem fogunk többé szeretkezni sem egymás tekintetébe olvadva.
Azért remélem, szavaim eljutnak hozzád. Remélem, a szél befújja őket ablakodon, s egy pillanatra figyelsz majd rám.
Mondd, volt-e valaki, aki úgy ösztönzött téged, mint én? Ki álmaidat veled építette? Ki az ördög képébe nevetett veled együtt, miközben ajtódat verte.
Azt mondod, hibáimból várat lehetne építeni, s hogy kék egedre sötét felhőket köhögtem. Tudom, hogy igazad van, de emlékszem, hogy a Nap is én voltam, mi beragyogta életed minden pillanatát.
Hát mondd, volt-e valaki, ki úgy ismert, mint én? Ki mozdulataidból tudta, mit érzel, s hogy mire vágysz? Ki akkor is mosolyt csalt arcodra, ha szíved meghajlott a fűzfák szomorúságában? Mondd, volt-e valaki, ki szemedbe nézve úgy látott téged, mint én? Ki szavak nélkül is tudta, mire gondolsz, s hogy mitől mosolyogsz. Ki úgy szeretett, hogy életét adta volna érted…
A tükör előtt állva arra gondolok, hogy elfáradtam, s új bőrt kéne húznom. Sosem leszek tökéletes, s nem fogok mindig jó döntéseket hozni, de tudom, hogy a szívem erős és jó. S most már ki merem mondani, hogy szoktam sírni, s néha gyenge vagyok. Ki merem mondani, hogy néha dühből döntök a szeretet helyett. Ki merem mondani, hogy életünk percei elporladnak az időben, mint homokszemek a sivatagban. Ki merem mondani, hogy rettenetesen hiányzik a családom. Ki merem mondani, hogy megszerettem a Tiédet. S most már azt is ki merem mondani…
hogy mindennél jobban szerettelek. – Peter Noel,Peter Noel Privat, Péter Noel. Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
There will be no more mail, nor sweet messages. There will be no more hugs, nor passionate kisses in which we become one. I’m nit going to whisper into your ears that the night is more beautiful with you, and because of you it’s stars are more wonderful. We are not going to make love anymore, melting in each others eyes.
Still I hope my words will get to you. I hope the wind will blow them in your windows and you will pay attention to me for a moment.
Tell me, has there been anyone else who inspired you more than I did? Who was building your dreams with you? Who was laughing into the face of the devil, while was knocking on your door?
You told me that a castle could be built of my mistakes and that I coughed dark clouds onto your blue sky. I know you are right, however, I remember that I also used to be the sun, that was shining in every moments of your life.
Tell me then, has there ever been anyone who knew you as well as I do? Who knew from your moves how you feel and what you desire. Who made you smile even when your hart was bending in the willows sadness? Tell me, has there been anyone who has seen you the way I do? Who knew what you were thinking without any words, and what makes you smile? Who loved you so much that was ready to give his life for you?
Standing in front of the mirror, I think to myself that I got exhausted and I should pull on a new skin. I’m never going to be perfect, and I won’t always make the right decisions, but I do know that my heart is strong and good. Now I dare to say that sometimes I do cry, and sometimes I’m vulnerable. I dare to say that sometimes the decisions I make are fueled by anger and not love. I dare to say that the minutes of our lives are disappearing in time, just like sand in the desert. I dare to say that I terribly miss my family. I dare to say that I started to love yours. Now I dare to say that too… that I loved you more than anything. – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: