Gyerekként óriásoknak láttam a felnőtteket, kik mindent tudnak, és sosincs félnivalójuk. Aztán, amikor felnőttem, megértettem, hogy pont fordítva van. Hisz szép lassan száz, meg száz rossz kódot kapunk, amelyek eltérítenek minket álmainktól, melyek miatt rosszul érezzük magunkat bőrünkben, s végül messze kerülünk az élettől, melyre valójában születtünk. Ismertem olyan nőt, kit az apja egész életében alázott, s így ő sosem látta milyen szép is a lelke. Sosem hitte el, hogy érdemes az álmaira. Mikor őt figyeltem, sokszor gondoltam arra, hogy a láncok, melyek gátolják őt, csak mentálisak, mégis oly erősek, mintha valódiak lennének. Hogy miért? Mert elég a hited, hogy mások által rád égetett hazugságokat valósnak érezd. De nem szabadna, hogy így legyen. Mert hosszú híd épül múltunkból a mába, s nem szabad hagynunk, hogy mások rosszindulata által legyen kikövezve. Mert mikor végigsétálsz rajta, olyan emberhez és élethez érkezel, melyről sosem álmodtál.
Odakünn most erősen hull a hó, pimaszul feleselve a tavasszal, s én a karomra pillantok. Huszonhét csont van az ember kezében. S ha a végtagjaidat eltöröd, idővel a kalcium orvosolja. Talán még erősebb is lesz, mint volt. Ugyanakkor valamiért óvatosabbá válsz. Hisz, ha a tűz egyszer megharapott, nem nyúlsz többet bele. Igaz? Ezt hívják jó kódnak. Olyannak, amelyre az élet tanít. De ne felejtsétek, bizonyos láncok, melyek gátolnak titeket, csak mentálisak. Ne hagyjátok, hogy mások rosszul kódoljanak titeket! Zárjátok ki az életetekből azokat az embereket, akik folyton csak lehúznak és visszatartanak titeket, akik nem hisznek bennetek! Hogy amikor a múlt által a jelenbe épült hídon végigmentek, olyan emberhez érkezzetek, aki boldog, s mosolya őszinte. Így érdemes élni, nem igaz? Éljétek meg azt, amire születtetek! 😉 – Péter Noel, Peter Noel Privathttps://www.facebook.com/PeterNoel20 Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
When I was a child, I thought the adults were giants, who knew everything and weren’t afraid of anything. When I grew up. I saw it was just the opposite way. As we were slowly given hundreds of codes that drove us apart from our dreams that made us feel inconveniently in our skins, so we got apart from the life for which we were born. I knew a woman whom her father was humiliating throughout her life so she never knew how beautiful her soul was. She never believed she deserved her dreams. While I was watching her I often thought that the chains that kept her tight were just mental ones but they were so strong as if they were real chains. Why? Because your faith is enough to make you believe, the lies that other people burn on you really exist. But it shouldn’t be so. Because a long bridge is being built from our past into our present and you mustn’t leave other people pave it with their malice. Because when you cross your bridge you will get to people and to a life, of which you never dreamt.
It is vehemently snowing outside, mischievously outfacing the spring, and I look at my arm. There are twenty-seven bones in the hand of a man. If you break your limbs, in course of time calcium will heal it. Perhaps it will be stronger than before. At the same time for some reasons you will become more cautious. If the flames bite you, you won’t touch them again, will you? This is called a code. A code, which life taught you. But don’t forget, some chains that keep you tight, exist just in your minds. Don’t let other people give you wrong codes! Keep them out of your lives, who just draw you back and hold you back, who don’t believe in you, so that when you cross the bridge leading from your past up to your present, you can arrive to someone who is happy and has sincere smiles. It is worth living this way, isn’t it? Live the life, for which you were born. 😉 – Peter Noelhttps://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: