(You can read the English version under the Hungarian text.)
Szia Anya!
Négy éve mentetek el Apával, s én most is rátok gondolok. Az éjszaka csendjében már biztosan tudom, hogy az idő tényleg nem létezik, ha a szív igazán szeret. Arra gondolok, amire neveltél… Hogy ne féljek megmutatni gyengeségeimet, s ha fáj valami, mert akik igazán törődnek velünk, hibáinkkal együtt szeretnek, s akkor is látják bennünk a jót, mikor mi nem találjuk.
Tudod, még mindig sokszor tévedek, s követek el hibákat. Túl közel engedek olyanokat, kiknek a nevét se kellene tudnom. Talán több jót látok a világban s az emberekben, mint él bennük. Talán csak mindig a jót keresem mindenben. Talán erre neveltél, talán ilyennek születtem. Nem tudom.
Néhány hete Apával álmodtam. A városi tömegben tűnt fel, és rám nézett. Ötven éves lehetett. Nem szólt semmit, csak nézett. Próbáltam megállni, de nem tudtam. Nem akartam őt szem elől téveszteni, de a lábaim tovább vittek, s végül messzire került. Az élet nem áll meg. Igaz, Anya? Elrontott pillanatok próbálnak figyelmeztetni, de én sokszor másfelé nézek.
Azért megtanultam, amire tanítottál. Nem holnap, ma szeretni. Nem később, most ölelni. A sötétben is előre lépni. A tömegben is valaki lenni. Mindig tanulni, s alázattal, szorgalommal, szenvedéllyel élni. A szépet mindenben keresni. Álmot soha fel nem adni. Szebb életért mindig harcolni. Önzetlenül adni. Jobb emberré válni. Remélem, úgy élek, hogy néha büszkén tudtok lenézni rám. Remélem, sikerül, Anya.
Jó volna néha újra látni titeket. Elmondani, hogy a világ még mindig gyönyörű. Hogy akadnak emberek, kiknek őszinte a szívük, s nem mérgezi önzőség. S hogy nincs távolság, mit ne tudnék leküzdeni, hogy az álmaimban láthassalak titeket. Azt mondják, mi is ugyanabból az anyagból vagyunk, mint a csillagok. Ha így van, ragyogjatok néha rám, és suttogjátok, hogy jól vagytok.
Ma jó volna az égig érni… s álmodni, hogy ott vagytok. Hiányoztok, Anya…
Makacs fiatok – Peter Noel, Peter Noel Privat, Péter Noel. Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles. Szóval, ha ezek után is lenyúlod a szövegeimet, megkereslek, és beköltözök hozzád több hónapra. Biztos, ezt akarod?
Peter Noel, director, writer, producer
Hi Mom,
It’s been four years from now that You and Dad passed away, and now I’m thinking on you both. In the silence of the night, now I certainly know that time doesn’t exist, if the heart truly loves. I am thiking on what you taught me. That I should never be afraid to show my weakness, when someting hurts because those, who truly care for us, they love us with our mistakes, and they can see the good in us even if we can’t.
You know I still used to miscalculate, and make mistakes, I let people too close, when I shouldn’t even know theirs names. Maybe I see more good in world, in people that they have. Maybe I am always looking for the good things in everything. Maybe this is what you taught me, or maybe I was born this way. I don’t know.
A few weeks ago I dreamt about Dad. He appeared in the city crowd, and he looked at me. He was maybe about 50 years old. He didn’t say a word, he was just looking at me. I tried to stop, but I couldn’t. I didn’t want to miss the eye, but my legs took me forward, and then he was too far away. Life doesn’t stop, does it, Mom? Awry moments are trying to warn me, but sometimes I look at the opposite way.
But I learnt what you taught me. To love today, and not tomorrow. To step forward even in the darkness. To be Someone in the crowd. To always learn, and live with humility, diligence and passion. To always look for the beauty, and never give up the dreams. To always fight for a more beautiful life. To give selflessly. To be a better person. I hope I live a life that makes you able to look down at me with pride. I hope I succeed, Mom.
It would be so good to see you both again some day. To tell you that the world is still wonderful. That there still are people with honest hearts, what is not poisoned with selfishness. That there’s no distance I couldn’t overcome, just to see you both again in my dreams. They say we are from the exact same elements as stars. If it is true, then shine on me sometimes, and whisper it in my ears that you both are fine.
Today it would be so good to reach thy sky… and dream that you both are there. I miss you both, Mom…
Yours stubborn son – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization. Well, if you steal my texts after these, I find you, and I move in to you onto more months. Are you sure, is this what you want?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: