(You can read the English version under the Hungarian text.)
Egy téren ülök fáradt, kiszáradt padon, s a rohanó várost nézem. Öreg néni ballag el előttem, büszkén cipeli életét. S mikor elém ér, rám mosolyog. Viszonozom, s arra gondolok, vajon láttam-e szebbet életem során. A néni tovább megy fényét bennem hagyva.
Azt mondják, a szerelem vak, s nem látsz tőle tisztán. Ma mégis erősnek érzem magam, s azt kívánom, bár ne látnék semmit. Annyi titok van szívemben, miket senkivel sem osztok meg. Gondolatok, mik sosem válnak ajkaim közt szóvá. Álmok, melyek pilláim alatt szunnyadnak, s még senki sem látta őket.
A Nap bátorítón ragyog, s mosolyt csal az arcokra. Ma értelmet lehetne adni a dolgoknak. Hidakat építeni egymáshoz, s átsétálni rajtuk, hogy végre közös élményeket gyúrjunk a nap óráiból. Elfelejteni mindent, mi fáj, s csak szeretni. Azt mondod, butaság. Szerintem jó ötletnek tűnik.
A rohanó várost nézem. Fiatal pár ragyogva halad el előttem, s én rád gondolok. Ma el kellene vesznem benned. Elhinni minden szót, mit mondasz. Megölelni, s bátran a jövőbe tekinteni. Megígérni, hogy vakon szeretlek majd, s hogy hibáid nélkül nem is kellenél.
A szerelmet figyelem, mely ott sétál az emberek között. Néhányunkra rámosolyog, másokat épp elhagy. Én mégis csak egy valamire tudok gondolni: Ma vakon kellene szeretni. Téged, engem… mindenkit. Csak így érdemes élni. Menjetek hát… szeressetek… éljetek! 🙂 – Peter Noel,Peter Noel Privat, Péter Noel. Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles. Szóval, ha ezek után is lenyúlod a szövegeimet, megkereslek, és beköltözök hozzád több hónapra. Biztos, ezt akarod? 🙂
I am sitting in the middle of a town square on a tired dried out wooden bench, and watching the rushing city. An old woman is walking in front of me, proudly carrying her life. When she gets closer she smiles at me. I return it and am wondering if I have ever seen anything more beautiful than this. The lady keeps walking, leaving her light in me.
Some say love is blind, and yo can’t see clearly because of it. Today I feel strong, and I wish I wouldn’t see anything. There are way too many secrets in my heart that I don’t share with anyone. Thoughts, that never turn to words in between my lips. Dreams, that are sleeping under my lashes, and nobody has seen them yet.
The sun is shining encouragingly, and brings smiles to faces. Today we could give meaning to things. Build bridges to each other, then going across on them, so eventually then we can create mutual experiences of the hours of the day. Forgetting everything that has ever hurt us, and just love. You say it’s silly. To me it seems to be a good idea.
I watch the rushing city. A young couple radiates as they pass by, and I am thinking of you. Today I should get lost in you. Should believe all the words you are telling me. Embrace you, and bravely looking into the future. Promise that I will love you blindly, and I wouldn’t even want you without your flaws.
I am watching love, as it is walking in between the people. It smiles at some of us, and ignores others. Still I can only think of one thing: today we should love blindly. Love you, love me… love everybody. This is the only way life is worth living. So go you all then… love… live! 🙂 – Peter Noel,Peter Noel Privat, Péter Noel. Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization. Well, if you steal my texts after these, I find you, and I move in to you onto more months. Are you sure, is this what you want? 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: