(You can read the English version under the Hungarian text.)
Szia, Anya!
Ma lennél 67 éves, ha nem haltok meg apával két éve. Ma még volna családom, és nem érezném ennyire üresnek az életemet. A történetekre gondolok, melyeket elmeséltél nekem, hogy jobban higgyek magamban s a világban élő jóban. Úgyhogy úgy érzem, most nekem kell mesélnem neked.
Tudod, Anya, hat éves koromban hittem a varázslatban. A csodákban, melyek időnként boldoggá tesznek minket rohanó perceinkben. Melyeket a kiskölykök igazgyöngyökként gyűjtenek össze a nagy, ismeretlen, gyönyörű világból. Hittem abban, hogy a felnőttek mindent tudnak, s hogy mellettük nem lehet bajom. Hittem, hogy elég, ha süt a Nap, s ha van reggelire tejbegríz, mit te készítesz el. Elég félős kissrác voltam. Emlékszel? Nem igazán nyíltam meg az embereknek, most meg be nem áll a szám.
Aztán tíz éves lettem. A csodák még léteztek, de ritkábban látogattak meg. A világ kisebb lett, én pedig egyre kíváncsibb. A barátokkal rúgtuk a labdát, és úgy emlékszem, mintha minden nap nyár lett volna. Pedig biztos, nem így volt. Emlékszem, az egyik nyáron felvágtam egy balesetben a combomat legalább tíz centin. Szétnyílt, én meg csak néztem a sebet. Azt mondtad, túl felelőtlen vagyok, mindenre felmászok, ami másokat nem is érdekel, s hogy nem érted, miért akarok mindent máshonnan látni, mint a többiek. De nem lesz baj, begyógyul. A sebek begyógyulnak. Tudod, Anya, még mindig felmászok a dolgokra. Még mindig érdekel a világ és az emberek. És még mindig igyekszem más szemszögből nézni… úgy, hogy szebbnek lássam.
Tizenhat évesen nem találkoztam már a csodákkal. A varázslatok lassan elvesztek a múltban. Megtanultam, milyen, ha becsapnak és kihasználnak engem, és sajnos megtanultam hazudni. A világ valódi vonásai az én arcomon rajzolódtak ki. De igyekeztem jó ember maradni, mert azt mondtad, csak az számít, hogy mindig segítsünk másoknak.
Huszonhat évesen már évek óta írtam, és gitároztam. Nem tudtam, mire születtem, csak azt, hogy mi az, mi boldoggá tesz. Más szülők kiakadtak volna, és rákényszerítették volna a gyereküket valamire, de Ti hagytatok engem kiteljesedni. Bár nem tudod, de egy ismerősöm elmondta, hogy azt mesélted neki, hiszel abban, hogy a legkisebb gyermeked is boldog ember lesz. Nem gazdag, nem sikeres, boldog. Könnyes szemmel mosolygok most, mert remélem, hogy ha egyszer családom, s gyermekem lesz, meg tudom majd tanítani erre az egyszerű dologra.
Aztán elmúltam harminc éves. Egyre jobban tudtam, mit akarok, miben vagyok jó, s hogy mi az álmom. Rájöttem, hogy a csodák nem tűntek el, épp csak rossz felé néztem, s nem vettem észre őket. Megértettem, hogy tényleg vannak igaz barátságok, léteznek olyan emberek, kik egy életen át kiállnak egymásért, s hogy akadnak olyanok, akik tudnak igazán szeretni. És nincs ennél fontosabb.
Ma lennél 67 éves, Anya. Tudod, én most újra hat vagyok. Ülök a nagy-nagy világban, ahol néha piszok sötét van. Szeretnélek megölelni, s elmondani, hogy a fiad megtalálta az álmait, s hogy jó Anya voltál. Nekem tökéletes. Szeretném elmondani, hogy újra látom a csodákat, hogy újra hiszek a mesékben, a jóban. Köszönöm, hogy egyszerűségre s türelmes embernek neveltél. Köszönöm, hogy teljes szívedből szerettél. Tudom, azt várnád, hogy azt írjam, van valaki, ki a szemembe nézve ismeri érzéseimet, gondolataimat, de nincs így. A világ egy kicsit bonyolultabb, mint a ti időtökben volt. Elrohanunk egymás mellett. Arra gondolok, mit sokszor mondtál: Egyszerű embernek maradni, de erős, különleges szívvel. Remélem, Anya, így van… S remélem, ha lenézel rám, büszkén teszed.
Isten éltessen Téged! Ha álmodsz még, legyen szép s hosszú az álmod. Szeretlek Titeket.
Makacs fiatok – Peter Noel, Peter Noel Privat, Péter Noel. Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles. Szóval, ha ezek után is lenyúlod a szövegeimet, megkereslek, és beköltözök hozzád több hónapra. Biztos, ezt akarod? 🙂
129 mozifilm forgatás
Hi Mom,
You would be 67 years old today if you don’t pass away with Dad two years ago. I would have had a family, and I wouldn’t feel that my life is so empty. I am thinking of the stories that you have been telling me, so I will believe in myself and that there is good living in the world. So now I feel that I have to tell a story to you.
You know, Mom, I believed in magic when I was six. The miracles, that make us happy time to time in our running minutes. The ones that little boys are gathering from the big, unknown, wonderful world. I believed in that the adults know everything, and next to them nothing can happen to me. I believed that it is enough if the Sun shines, and if there is rice pudding for breakfast that you have made. I was a scared little boy. Do you remember? I didn’t really open up to the people, and now I can’t shut up.
Then I became ten years old. The miracles were still there, but visited me much rarely. The world became smaller, and I became more curious. We were kicking the ball with buddies, and the way I remember if there was summer every day. For sure it wasn’t like that. I remember that one summer I cut at least a 10 centimeter wound on my tight in an accident. It opened up and I was just staring at it. You told me that I am too irresponsible, climb up onto everything, things that no one cares about, and that you don’t understand why do I want to see things from a new aspect, that is different from everybody else. However it will be okay, the wound will heal. The wounds do heal. You know, Mom, I still climb up onto things. I am still interested in people and the world. And I am still very much trying to look at things from new perspective… so that I can be more beautiful.
When I was sixteen, I stopped meeting those miracles. The magic vanished in the past. I learned what it feels like if I am betrayed or lied at, and unfortunately I learned how to lie. The world’s real features looked back at me on my own face. However I am trying to remain a good man, and you have told me that all that matters is to always help others.
At twenty-six I was writing already for years, and played guitar. I didn’t know why way I born, only what made me happy. Other parents would have freaked out, and would have forced their kids to do something else, but you let me fulfill my dreams. You don’t know this, but a friend told me that you have said that you believed that your smallest kid will be happy too. Not rich, not successful, but happy. I am smiling with my eyes full of tears, because I hope that is I will have a family and children, I can teach them this very simple thing.
Then I passed thirty. I became more and more confident about what do I want, what I am good at, and what my dream is. I realized that miracles are not disappearing, I was the one who looked at the wrong direction, and I didn’t notice them. I realized that there are real friendships, and there are people who stick up for each other throughout a lifetime, and there are some who can truly love. Nothing is more important than this.
Today you would be 67, Mom. You know, I am six again. I am sitting in the big-big world, that is damn dark sometimes. I would love to give you a hug and tell you that your son has found his dreams, and that that you were a good Mom. Perfect for me. I would love to tell you that I can see the miracles again, and believe in tales, and in the good again. Thank you for raising me for modesty and to become a patient man. Thank you for loving me from the bottom of your heart. I know you would love to see me writing that there is someone who knows my feelings and thoughts by looking into my eyes, but it is not like that. The world is a little bit more complicated than it was in your times. We run by each other.
I am thinking of what you used to tell me a lot: Remain a modest man with a strong, special heart. I hope, Mom, that is is like that… And I hope that if you look down at me, you do it proudly.
God bless You! If you are still dreaming, I wish you to have a beautiful and long dream. I love You both.
Your stubborn son – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization. Well, if you steal my texts after these, I find you, and I move in to you onto more months. Are you sure, is this what you want? 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: