(You can read the English version under the Hungarian text.)
Szia, Anya!
Éjszaka van, s én rád és apára gondolok. Mint apró gyöngyök, úgy gurulnak szavaitok felém. Felszedem őket, s megpróbálom felidézni mindazt, mi egykor sziklaként ölelt át, és megvédett mindentől. Egyszer azt mondtad, lesznek barátok, kiket az idő elrabol majd, s nem tehetek ellene semmit. Igazad lett. Az idő tényleg éhes, és ha lassan is, de elveszi tőlünk azt, mit megkíván.
Tetteink, lángoló szívünk végül köddé válik, vagy lesznek emberek, kik emlékeznek majd ránk? Vajon visszaköszönünk-e mások mosolyában? Vajon ott leszünk-e mozdulataikban, tekintetükben, szívükben? Nem tudom, Anya. Arra neveltél engem, hogy mindig adjak. Azt mondtad, semmi másra ne törekedjek, csak erre. Azt mondtad, bármily sok mocskot is köhög a világ, nekünk meg kell tanulni tiszta levegőt szívni. Meg kell tanulnunk meglátni a szépséget, mely mindenben ott él.
Nem tudom, megtalált-e téged, Apa, miután utánad ment. Nem tudom, együtt vagytok-e, de remélem, így van. A város most alszik, s én egy fotót nézek rólatok. Arra gondolok, elég jó emberré váltam-e. Vajon, ha látjátok tetteim, büszkék vagytok-e? Vajon szívem lesz-e valaha is oly önzetlen és jó, mint a tiétek volt? Vajon elrontott szavaimat jóvá tehetem-e valaha is? Vajon tudjátok-e, mennyi mindent bánok, mit kölyökként tettem, s azt kívánom, bár helyre hozhatnám. Csak remélhetem, hogy tudtátok…
Az élet tényleg gyönyörű, Anya. A Nap mosolyunkban ragyog fel, s a csillagok tényleg tenyerünket simogatják, csak ki kell nyújtanunk kezünk. A szívem halkan dobban, figyelem ritmusát. Soraim ezrekhez jutnak el, hogy aztán elvesszenek majd az idő sodrában. De így van ez jól. Ez mindennek a rendje. A reggel újra elindít utamon, s én ezrek között sétálok majd, kik nem ismerik vonásaimat, nem figyelnek szavamra, s észre sem vesznek. Hiányoztok.
Mára megtanultam, Anya, hogy bár sok mindent elveszítünk, de a szív mindennél erősebb. A szív az egyetlen, mi ismeri az örökkét. Már tudom, sosem feledlek el titeket. Mindig velem lesztek. Lehetnék jobb ember, Anya. Lehetnék tisztább. Hozhatnék jobb döntéseket, de nem mindig sikerül. Mégis köszönöm, hogy így szerettetek… önzetlenül, tiszta szívvel. Remélem, méltó leszek a büszkeségre, mellyel rám néztetek. Ígérem, igyekszem jobb emberré válni, s megőrizni mindazt, mire tanítottatok. S ha egyszer el is felejt mindenki, tudom, mi ott leszünk egymás szívébe zárva örökké.
Szeretlek Titeket, Anya. Most, holnap, és minden új életben.
Makacs fiatok – Peter Noel,Peter Noel Privat, Péter Noel. Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
Hello Mom,
It’s night, and I’m thinking on You and Dad. Yours words are rolling toward me like tiny pearls. I pick them up and I’m trying to remember to these words what protected me like a strong rock. Once you told me that I’ll have some friends whom will be kidnapped by the time and I won’t be able to prevent it. You were right. Time is really hungry, and it takes away anything from us if it wants to.
The things we’ve done and our flaming hearts will turn into mist or will there be people whom will remember us? Will we reflect in the smile of others? Will we be there in their movement in their look, in their hearts? I don’ know, Mom. You taught me how to be able to give all the time. You told me this is the only thing that I will always have to do. You said even if the world coughs too many dirt we still have to learn how to take a clean breath. We have to learn how to see the beauty what lives in everything.
I don’t know if Dad found you when he followed you. I don’t know if you are together, but I hope so. The city is sleeping and I’m watching a photo about you both. I’m wandering if I became a good person? Are you proud of me if you see me? Will I ever have a pure and selfless heart just like you both had? Will I ever be able to fix my bold moves? Do you know that there are a lot of things that I regret that I’ve done as a child, and I wish I was able to fix them. I hope you both know it…
Life is really wonderful, Mom. The Sun is shining in our smiles,and the stars are caressing our hands, we just have to reach out. My heart beats softly, I am listening to its rhytm. My words are reaching thousands, then they get lost in the sand of time. It is all right. This is how it is. Morning leads me on my way again, and I’ll be walking amongst thousands who don’t know me, my features, and who don’t notice me. I miss you both.
Now I know Mom that even if we lost a lot of things, our hearts is stronger than anything. The heart is the only thing that knows forever. Now I know I will never forget you. You will always be with me. I could be a better person, Mom. I could be even cleaner. I could make even better decisions but sometimes I fail. Yet, thank you that you loved me the way you did… with a selfless, pure heart. I hope I will be worthy for your pride. I promise I will do my best to become a better person. And if everyone may forget me, I know we will always be there locked in each others’ heart. Forever.
I love you both of you, Mom. Now, tomorrow, and in every new life.
Yours stubborn son – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
