Peter Noel: Porszemek – Speck of dust

(You can read the English version under the Hungarian text.)

Nem tudom, hol ébreszt fel a holnap, s azt sem, mily álmokat suttog majd a hajnal. Nem tudom, vad szívem merre vezet majd, s azt sem, vágyaim merre repítenek. Nem tudom, valaha is levetkőzöm-e hibáimat, vagy mindig velem lesznek. Hallom bársony hangod… mintha engem hívna. Érzem ujjaidat a bőrömön… mintha még mindig azt kutatnák, ki vagyok. Látom tekinteted, mi arcomra ragyog. Már mindenre emlékszem. Mellettem álltál akkor is, ha mosolyom elhagyott, ha eláztam a viharban, s akkor is, ha nem hittem magamban.

Az eget fürkészem… Kik vagyunk? S mi felé tartunk? Miért ide és miért most születtünk? Porszemek vagyunk az univerzumban, melyeket az évek szele arra fúj, amerre akar? Vagy sorsunk van, mit a lelkünkbe írtak? Kósza csillagok volnánk, melyek véletlenül ragyognak fel a galaxisban? Vagy arra születtünk, hogy itt és most fényt gyújtsunk egymásban? Mondd, te melyikben hiszel?

Rád gondolok, s már biztosan tudom, mindig velem voltál, s mindig velem leszel… a tegnapban, a mostban, s minden életben. Sosem feledem már el vonásaidat. Perceink elhalványodnak az időben, mint a Hold viaszos fénye a felhőkben. Úgy kellene hát élnünk, hogy azt mondják majd rólunk, szívük jó és igaz volt, s fényt gyújtottak egymás lelkében. Látod… csak egy igazság van: Szeretni kell… menni… élni. 🙂 – Peter Noel,Peter Noel Privat, Péter Noel. Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.

I don’t know where tomorrow will awaken me, and I also don’t know what kind of dreams will the break of the dawn whispering to me. I don’t know where will my wild heart leading me, and I also don’t know where will my desires flying me. I don’t know will I ever leave my mistakes behind or will they stay with me forever? I can hear your sodtly voice… like it would be calling for me. I can feel the touch of your fingers on my skin… like they would be still trying to figure out who I am. I see your gaze as it is staring at me with love. Now I can remember everything. You stood my side when my smile left me, when rain fell on me in the storm, when I didn’t believe in myself.

I’m looking the at the sky… Who are we? Where are we going to? Why were we born here and why now? We are like dusts in the Universe, and the wind of years will lead us whereever it wants? Or do we all have a destiny, written to our souls? Or are we wandering stars shining up in the galaxy? Or we were meant to light up each other’s lights? Tell me what do you think?
 
I’m thinking on you and now I’m sure: you were and always will be there for me… in yesterday, in “now”, in every lives. I could never forget your characteristics. Our minutes are losing their lights in time, like the Moon’s waxy light in the clouds. We shpuld live a proper life so others may say, we had a good heart and we lit up each others’ souls. You see? There’s only one truth: We need to love.. go… live. 🙂 – Peter Noel,Peter Noel Privat, Péter Noel. Copyright and all other rights are reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
 
 
Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Tovább a blogra »