Inside out

Peter Noel: Lesz-e bárki, aki figyel majd ránk? – Will anyone be listening to us?

(You can read the English version under the Hungarian text.) 

Mondd, hiszed-e még a csodákat? Vagy, hogy vár még valami rád? Tudod, néha nem vagyok több, mint egy rémült kissrác, akit felnőtt testbe tuszkoltak. Néha ökölbe szorul a kezem, és legszívesebben széttörném apró darabokra. Túl sokszor csaptak be minket? Túl sokszor nem figyeltek ránk? Túl sokszor hagytak magunkra? Vagy mi másért etetjük a bennünk élő farkast, mi felfalja a legszebb pillanatainkat? Nézz a szemembe! Olvasd ki belőle, ki vagyok! Láss végre meg engem! S most nézz fel a csillagokra! Látod? Egyek vagyunk. Miközben az ég dühöng, vagy nyájas felhőin át simogat minket, meg kell értened, hogy egy anyagból gyúrtak minket az univerzumban. Téged, engem… mindent.

Mondd, hiszed-e, hogy valaha is hazatérünk? Hogy ott, a felhők mögött megleljük otthonunk? Megízleljük-e a varázst, miközben az ég ránk zuhan? Lesz-e bárki, aki figyel majd ránk? Ki meghallja szavunk? Ki figyeli lélegzetünk? Mondd, hiszel-e ebben? Az édesanyám meghalt, de emlékszem az érintésére… a jelenlétére… a hangjára. Nem arra, miket mond, hanem, hogy mit üzen a tekintete. Mindig szeretni fog. Mindig egyetlen leszek számára.

Néha arról álmodom, hogy az égen sétálok, s képes leszek jót tenni a világban, segíteni másokon. Aztán csak arról, hogy a béke otthont talál a szívemben. Néha látok álmaimban egy fiatal nőt. Sosem szól hozzám, csak néz és mosolyog. Azt hiszem, azt próbálja elmondani, hogy ideje volna otthonra lelnem. Otthonra… S neked is. De félek. Félek igazán közel kerülni valakihez. Félek igazán megnyílni. Szükségem volna biztatásra. Szükségem volna barátokra, kik összeszedik a darabjaimat, mikor széttörök.

Hazudhatok magamnak, de szükségem van a szeretetre… s így van ez veled is. Ezt kívánom hát ma nektek: Találjátok meg azokat, kik figyelnek rátok, kik törődnek veletek, kikkel egy lesz a lélegzetetek. Találjátok meg otthonotokat mások szívében, s rakjatok bennük fészket a szeretet ágaiból. 🙂 – Peter Noel, Peter Noel PrivatPéter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.

30-08-06_1311

Tell me d’you believe in miracles? That something is waiting for you? You know sometimes I’m just a kid scared to death, who was put into a grown-up body. Sometimes my hands clench in need, and I’d like to break it. Maybe we were betrayed too many times before? Maybe we were ignored too many times before? We were left behind too many times before? Or why do we feed the wolf that lives inside of us, and eats our minutes? Look into my eyes! Read out who I am! See me at least! And now look up to the stars! You see? We’re ones. Even if the sky is angry, or its bland clouds are caresses us, we were formed from the same material in the universe. You, me, everything…

D’you believe that we all will find ours way back home? There above the clouds? Will we taste the miracle while the sky will trumble and fall? Will anyone be listening to us? Who will hear our words? Who will watch our breathing? D’you believe in it? My Mom passed away but I still remember her touch… her presence… her voices. Not only what she said but also to her look. She’ll always love me. I’ll be always her one and only.

Sometimes I dream of walking on the sky and doing good things in the world, helping to others. Then I dream that peace had found its home in my heart. Sometimes I see a young woman in my dreams. She never talks to me, she is just watching me and smiling. I guess she tries to explain, it is time for me to find my own home. Home… And for you too. But I’m afraid. I’m afraid of letting anyone else into my soul. I’m afraid of being wide opened. I need friends, whom would collect my parts when I break down.

I could lie to myself but I need love… And so do you. So, this is what I wish for you all today: To find those who will be listening to you, who will care about you, who will be breathing with you. Find yours own homes in someone else’s heart, and make a nest with the branches of love. 🙂 – Peter Noel, Peter Noel PrivatPéter Noel Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!