Inside out

Peter Noel: Go on your own road! – Menj a saját utadon!

(You can read the English version under the Hungarian text.)

Belefáradtam abba, hogy elvárod, hogy a ruháidat hordjam… Hogy olyan cipőt húzzak, mi neked kényelmes, s olyan úton járjak, mi a te szemednek tetszik. Belefáradtam abba, hogy a te színeiddel kell festenem, hogy a te nyelveddel kell ízeket éreznem, s hogy a te szavaiddal kell beszélnem. Apró sötét dobozba zársz mindent. Feketét, fehéret, sárgát, és észre sem veszed, hogy a világ odakint nem szereti a korlátokat, s hogy csak a szabadság képes szép, új dolgokat szülni.

A tükör előtt állok, s azt kérdem magamtól, miért kellene így élnem? Miért kellene életem perceit elfecsérelnem? Miért kellene tovább tűrnöm ezt, ha el is lökhetem?

Látod, hazudtam neked, mikor azt mondtam, tudok így élni. S hazudtam magamnak is, mikor azt ismételgettem, erre van szükségem. Mert az igazság az, hogy nem tudok tartás nélkül élni. Szükségem van a saját ruháimra és cipőmre. Szükségem van az utamra, mit nekem kell végigjárnom. Szükségem van az ízekre, miket szeretek, s a hibáimra, melyekből megtanulok helyesen élni. Végre megértettem, hogy szép jövőt csak a saját színeimmel festhetek magamnak.

Látod? Ez az utolsó mosoly, mit rajtam látsz. Az utolsó pillantás, mit rád fecsérlek. S remélem, kiolvasod, hogy a búcsúm rejtőzik bennük. Nem élhet senki más apró dobozában, miközben a világ odakint tárt karokkal vár mindannyiunkat. Nemdebár? De. 🙂 – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.

fotós_32

I’m tired of that you force me to wear your clothes… That I should wear a shoe that fits to you, and had to walk a path that you liked. I’m tired of painting with your colours that I had to taste with your tongue, and had to talk with your words. You lock everything into a tiny dark box. All the colours, and you can not even realize that world does not like the limits, and only freedom is able to born new miracles outside.

I’m standing in front of the mirror and I ask myself why should I live that way? Why should I waste the minutes of my life? Why should I take it any longer when I can push it away?

See, I lied when I said I can live like that. And I also lied to myself when I said this is what I need. But I can not live without morals. I need my own clothes and shoes. I need my own way and I have to walk on by alone. I need my taste what I like, and my faults, because I can learn from them. At least I understood that I can paint a bright future to myself only with my own colours.

See? This is the last smile that I fake for your sake. The last look I waste on you. I hope you understand that it is our good bye. I can not live in anyone’s closed box while the world is waiting for us all. Am I right? I am. 🙂 – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!