(You can read the English version under the Hungarian text.)
Szia, Anya!
Eljött újra ez a nap. Ma van a születésnapom. Ma ünnepelnem kellene, nem igaz? Furcsa, de nekem mégis nehéz a szívem. Másfél éve haltatok meg apával, és a béke csak pillanatokra költözik vissza a szívembe. 2013-ban azt írtad, reggel nyolc körül születtem, s a falakon gyönyörű virágokat láttál nőni, amit jelnek vettél. Én erre mosolyogva azt írtam vissza, biztos, túl sok volt a fájdalomcsillapító.
A múltra gondolok, Anya… A közös perceinkre, a beszélgetésekre, a családra, mely egykor körbefont minket. Eszembe jutnak ostoba viták, melyeknek nem volt semmi helye életünkben, mi időnként mégis hagytuk, hogy szaguk betöltse szobáinkat. Ostoba az ember, hogy az élet valódi értékeit nem ismeri fel időben.
Egy ismerősöm szintén elveszítette a szüleit, és csalódottan azt mondta, hogy milyen kevés pénzt örökölt utánuk. Megdöbbenve hallgattam őt, és sajnáltam. Arra gondoltam, kaphat-e szebb ajándékot a szüleitől egy ember, mint az életét? Néztem őt, és nem értettem, miként nem látja az élet ezen egyszerű szépségét? Hogy lehet, hogy mindezt nem veszi észre? Tudod, Anya, én remélem, hogy örököltem valamit jó szívedből, s bízom benne, hogy Apa türelme egyszer felébred bennem. Remélem, egyszer az az ember leszek, aki megérdemli azt a büszkeséget, amellyel rám néztetek. Remélem, egyszer így lesz…
A szívemben élő kiskölyök azt üzeni, hogy mindent megadna azért, ha csak egyetlen percre újra láthatna titeket. Nem kellenek ajándékok, Anya. Nem kell pénz. Nem kell rohadt autó és nagy ház. Csak az kell, hogy tudjam, ti jól vagytok, hogy boldogok vagytok apával. Tudod, sokszor gondolok a múltra, hogy ha másképp döntök, talán még most is élnél. Ha hazamegyek pár nappal korábban, akkor talán nem halsz meg. Akkor talán időben érkezem, és a kórházban megmentenek téged. De nem mentem haza, Anya. Másképp döntöttem. Más volt megírva.
A város most izzad a Nap alatt, s én elveszek az emberek között… Nem ismerik vonásaimat, sem szívemet. Egyedül vagyok, Anya… De azzal a reménnyel, hogy mindenben megtalálom majd a szépséget, hisz erre neveltél. Köszönök nektek mindent, Anya. Mindent. 🙂 Szeretlek Titeket.
Makacs fiatok – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
Hi, Mom,
This day has come again. Today’s my birthday. I should celebrate today, right? It is strange, but my heart is heavy. You and Dad passed away 1.5 years ago, and since that day peaceonly comes back to my heart only for a few moments. You wrote me in 2013 that I was born 08:00 a.m., and you saw wonderful flowers blooming which was a sign for you. I wrote you back smiling that maybe there were too much painkillers.
I’m thinkin’ on the past, Mom… To our common minutes, our memories, our family, which once surrounded us. I recall the stupid arguments which had no place in our lives, we still let them sometimes to infect our rooms. Men are fools, they can not see the real values of life in time.
Someone I know also lost his parents, and said he inherited only a little money. I listened to him in a shock, and I felt pity for him. I was wondering can a person get a bigger gift from his parents than his own life? I looked at him and couldn’t understand why can’t he see the simple wonders of life? How can’t he realize them? You know, Mom, I hope I inherited something from your good heart, and I also hope that I also inherited Dad’s patience. I hope one day I’ll be a man that will be able to gain your pride. I hope one day it will come…
The little guy that lives in my heart wants you to know that I would give anything to see you both again for only a moment. I don’t need gifts, Mom. I don’t even need money. Neither a car, nor a big house. All I need is the knowledge that you and Dad are well, and feeling happy. You know I’m thinking on the past a lot, and I’m wondering if I made another decisions maybe you’d be still alive. If I came home a few days earlier maybe you wouldn’t die. Maybe I’d arrive in time and the doctors could save you in a hospital. But I didn’t come home, Mom. I made another decision. Something different was written.
The city is sweaty under the Sun, and I get lost amongst people… They neither know my features nor my heart. I am alone, Mom… But I’m living with the hope that I will always find the beauty in everything, since you raised me to that. Thank you for everything, Mom. Everything. 🙂 I love you both.
Yours stubborn son – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Lehet szebben ünnepelni? Boldog születésnapot!!