(You can read the English version under the Hungarian text.)
Három hónapja tartok itt. Kiszáradt a bőr a kezemen, és rosszul alszom. A múlt s a jövő pókként hálózza be a jelent, s nem hagy élni. Csak aggodalom és félelem ragad meg hálójában. De még élek. Érzem, ahogy mellkasomban dobban a szívem, az ereket figyelem a kézfejemen. Felkelek, a lábaim elindulnak, követem őket. Aranyló Nap fogad a városban. Idős férfit látok, ki a busz ablakán bámul kifelé, s bölcs szeme a régmúltat fürkészi. Követem tekintetét, s én is a várost nézem. Emberhangyák ezrei cipelik sorsukat, s a rossz gondolatok, félelmek, elhagyott álmok, mint sötét erek, úgy folynak szét közöttük.
Azt mondják, túl sokan lettünk, s egyszer felfaljuk a Földet. Azt mondják, ha így haladnak a dolgok, Mindenki Anyja egyszer elfordul majd tőlünk, s többé nem ad nekünk semmit. Gluténnal szennyezett ételnek hívott szeméttel etetnek minket, s úgy termelik az embert, mint a birkákat. Egyetlen céllal… „Csak egy irány van, és ne gondolkozz, mert csak bégetni szabad.” Új erkölcsi kódot tetováltak ránk. A pénz a Minden, s mindenki pótolható. Te, én, a gyermeked és a családod, mindenki. A hatalom érdekes nyaklánc, mert csak kevesen hordják, súlyától mégis mások fulladnak meg. A hazugságuk édes mézként kúszik le torkunkon, s nem állnak le addig, míg üres bábok nem leszünk álmok nélkül.
Nem bírom ki, s megkérdezem az idős embert, minden rendben van-e. Beszélgetni kezdünk. Elmeséli, hogy a felesége pár napja halt meg a kórházban, mert kint felejtették a folyosón, és megfázott. Mindössze hatvan éves volt. Elismétlem magamban a mondatot. „Kint felejtették a folyosón, és megfázott.” Arra gondolok, milyen világban élünk. Milyen emberek között.
– Mexikóban most meleg van – mondja, és elmosolyodik. Nem értem őt, de folytatja. – A feleségem látni akarta Mexikót. Úgy volt, hogy gyűjtünk az útra, és egyszer elutazunk.
– Sajnálom – felelem.
– Nem szabad – mondja. – Elmegyek majd egyedül, és elviszem magammal. – A szívére mutat. – Magának él még a családja?
– Csak a testvéreim – felelem, és érzem, hogy a kezem megremeg.
– Feleség, gyerekek?
– Még nincsenek – ingatom meg a fejemet.
– Találja meg a szerelmet! – mondja. – Higgye el, az egy csoda. És az élet és a világ is az. A fiatalok még nem látják, vagy nem veszik észre időben. – Halványan elmosolyodik, majd rám néz. – Odaadnám magának a szememet, hogy lássa, amit én, de akkor én lennék vak.
Visszafordul, és újra a várost nézi. Azt hiszem, erős férfi lettem. Azt hiszem, az élet megedzett, és rohadt sok dolgot elbírok, de a szívem összeszorult, és a szemem könnyes lett. Néztem az idős embert, és arra gondoltam, elveszítette a nőt, kivel negyven évet éltek le együtt, mégsem hálózzák be az életét a rossz gondolatok. Arra gondoltam, mi lesz a generációnkkal, s a következőkkel, ha elveszítjük a látás képességét? Ha elveszítjük a tartalmat életünkből, s nem hordunk többé szeretetet és álmokat a szívünkben? Az idős bácsit nézem, s lassan megbékélek. Az élet tényleg szép. Rohanó perceink igenis gyönyörűek. Nem kell mást tennünk, csak jobbá válni, másokért élni, és sosem szűnni meg embernek maradni. Ha neki sikerült… nekem s nektek is menni fog. – Peter Noel, Peter Noel Privat, Péter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
It all begun 3 months ago. My hands dried out and I can get no sleep. The past and the future mesh the present like a spider and they don’t let me live. There is only fear and worrying in their net. But at least I’m still alive. I can feel my heart beating in my chest, I’m watching the veins on my hand. I wake up, my legs start going, and I follow them. A golden Sun welcomes me in the city. I see an old man, looking out of the window of the bus, and his wise eyes are watching the past. I follow his stare and I am watching the city. Thousands of antpeople are carrying their faith, and bad thoughts, fears and lost dreams are spreading amongst us just like the dark veins.
People used to say once we will eat up the Earth, because there are too many people living on it. If we won’t change the Mother of All will leave us behind, and will not help us anymore. They feed us with trash poisoned with glutene and they produced peoples like the sheep. With only one goal… „There’s only one way, don’t be thinking, you are only allowed to bleat.” They gave us a new moral code. Money is Everything, and everyone is replacable. You, me, your kids and your family. Power is a strange necklace, because just a few people have it, but a lot of people are drowning because weight of jewel. We eat lies like sweet honey and they won’t stop untill we’ll be empty dolls.
I ask the old man is everything all right? We start a conversation. He told me, his wife died a few days ago, because the nurses left her in the corridor and she got cold. She was only 60. I repeat it in myself „They left her in the corridor and she got cold.” I think about what kind of place are we living in. Amongst what kind of people.
– It is hot in Mexico now – he says and he smiles. I can not get it, but he keeps on talking. – My wife wanted to see Mexico. We wanted to visit it.
– I’m sorry – I said.
– You shouldn’t – he says. – I’ll go there and take her with me. – He points to his heart. – Is your family alive?
– Only my siblings – I say, and I feel my hand shaking.
– Wife, children?
– Not yet.
– Find your true love! – he says. – Trust me, it is a miracle. Life is also wonderful. Young people can not see or realize it in time. – He smiles and looks at me. – I’d give you my eyes to be able to see it, but it would make me blind.
He turns back, and watches the city again. I guess I became a strong man. Life didn’t treat me kind, and I can bear a lot of things, but my eyes were full of tears. I am watching him, who lived 40 years with his love, he lost her, and still he hopes. What if our and next generation will not be able to see the good side of life? If we lost live and dreams from our hearts? Im watching him and I finally find peace. Life is truly beautiful. Our rushing minutes are wonderful. We only have to become better people, live for others, and never forget how to live like humans. If he succeeded… me and you all will also make it. – Peter Noel Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
