(You can read the English version under the Hungarian text.)
Mikor becsapnak, hazudnak, vagy kihasználnak, a világ egy része megszűnik, és úgy érzem, a lábam nem találja a talajt. Aztán eszembe jut az édesanyám, aki azoknak is segített, kik mindig csak ártottak neki, és sosem szerették. Eszembe jut mindaz, mire nevelt. Hogy egymásért kell élni, hogy tudni kell elfogadni, adni, és merni kell szeretni. Képesnek kell lennünk megbocsátani, és arra is, hogy elengedjük azokat, kik mérgezik az életünket.
Odakint a beton fákat gyűr maga alá, s köhögő autók harapják a levegőt. Az Internet és a tévéadók szép lassan rátelepszenek életünkre, és mohón falják perceinket. Aztán megpillantok egy kislányt, ki könyvet tart a kezében. A tekintete ragyog, miközben olvas. Megértem, hogy van még remény. Hogy mindig lesznek olyanok, kiknek szíve jó, s minden szava őszinte. Csak rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e emberként élni, tisztelni magunkat és másokat, s ha kell, mosolyogva elköszönni azoktól, kik már elfelejtették, mi a becsület.
Azt mondják majd rólunk, a beton s az Internet korában éltek, gépek szennyezték életüket csillagtalan városaikban. Úgy kellene hát élnünk, hogy majd azt mondják rólunk, érdemesek voltak embernek lenni, mert ajkuk igazat szólt, szívük lángolón szeretett, s mindig törődtek egymással. – Peter Noel, Peter Noel Privat, Péter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
When I’m betrayed, people lie to me and use me, a part of the world disappears, and I feel like me feet couldn’t find the ground. Then I think to my Mom, who always helped to those, who betrayed her and didn’t love her at all. I remember everything she taught me. That we have to live for each other, we have to know how to give or accept and we have to learn how to love. We have to be able to forgive and we have to let go the poisonous people around us.
Outside the concrete overcomes the trees, and cars are coughing gas. Internet and television are infecting our lives és and eating our minutes. Then I see a little girl with a book in her hand. Her eyes are shining whike she is reading. I immediately understand that there’s still hope. There always will be peoole with a good and honest heart. It depends only on us if we will be able to live like humans, will be able to respect ourselves and others, and if it is necessary, we have to say good bye to those, who forgot what does honesty mean.
People will say we lived in the era of concrete and internet, machines poisoned our lives in our starless cities. We should live in a way that they would say, our mouthes said truth, our heart loved with fire and we always cared about each other. – Peter Noel https://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Photo: http://www.bhmpics.com/view-little_girl_reading_a_book-1280×768.html
