Szia, Anya!
Hát, itt vagyunk újra. Látod? Ujjperceim a múltat rajzolják, zöld szemem szelíden követi őket. Próbálom felidézni a hangodat, a nevetésedet, az érintésedet. Ma lennél hatvanhat éves, Anya. Egy hatvanhat éves tini, ragyogó szívvel s mosollyal. Tudod, nem sikerült megváltoznom. Még mindig dolgoznom kell azon, hogy jobb emberré váljak. Hogy ne másokat harapjak a múlt miatt. Úgy érzem, Anya, ugyanazokat a hibákat követem el napról napra, mintha képtelen lennék tanulni. Sosem értettem, hogy tudtál annak szeretni, aki vagyok. A jóság, mi a te szívedben élt, enyémbe épp csak beköltözik. Én tanulom a szépséget, mi neked ösztönös volt.
A minap veletek álmodtam. Az álmomban egy hetet maradtatok velem. Utána egy buszmegállóban voltunk. Ti mosolyogva szálltatok fel rá, s azt mondtad, most már mennetek kell, és hogy soha többé nem jöhettek vissza. A szívem nehéz lett, és nem értettem, miért vagytok ennyire nyugodtak. Te csak mosolyogtál, s azt mondtad, ne féljek, minden rendben lesz. Így kell lennie. A busz elindult, s én újra az a tanácstalan kiskölyök voltam, mint a halálotok napján.
Ma már tudom, hogy nem öleltelek meg elégszer titeket, s azt sem mondtam elégszer, hogy szeretlek titeket. Azóta minden nap próbálok értékes nyomokat hátrahagyni. Próbálom megragadni a perceket, de kapkodok. Saját életemben sokszor halványabb vagyok, mint a levegő. Attól félek, nem lesz elég időm elmondani, megtenni mindent, mi az égiek vágya.
Tudod, írtam egy új könyvet. Dea a címe. Megpróbáltam minden írói tudásomat beletenni, mit megtanultam az évek alatt. Azt hiszem, tetszene neked a történet. Egy ötéves kislány a főszereplő, ki kénytelen ideje korán felnőtté válni. Az ő gondolataival búcsúzom. Ha szikla lennék, magamra vésném apa és anya minden vonását, hogy soha ne felejtsem el az arcukat.
Isten éltessen, Anya! Ha ma szél leszel, kócold össze a hajamat, vagy látogass meg álmomban, s mondd, hogy jól vagytok apával! Kéz a kézben, ahogy mindig is voltatok. Ujjperceim a múltat rajzolják, zöld szemem szelíden követi őket. Gyönyörű a múlt, Anya, s tudom, gyönyörű a jövő is, de még háborog a lelkem, még mindig nincs békém. Szeretlek titeket és hiányoztok.
Makacs fiatok. – Peter Noel, Peter Noel Privat, Péter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
Hello, Mom,
Well, here we are again. See? My fingertips are drawing the past, while my green eyes are silkly following them. I try to recall your voice, your laughter and your touch. You’d turnt to 66 today, Mom. A 66 years old teenager, with brighting soul and smile. You know, I couldn’t change. I still have to learn how to be a better person. I still have to learn how to avoid hurting others because of the past. I feel like I was making the same old mistakes, like I was unable to change. I could never understand, how could you love me for who I am. The goodness that lived in your heart, just starting to move into mine. I am learning the beauty that was so natural for you.
I had a dream with you both in the recent days. You stayed with me for a week in my dream. Then we were at a bus-stop. You both got on the bus with a smile, and you said, now, you have to go, and you can never come back again. My heart became heavy, and I couldn’t understand, why were you so calmed. You kept on smiling, and you said, ‘ Don’t you worry, everythings gonna be all right”. This is the way it have to be. The bus went away and I was an afraid kis again, just like at the day of yours death’.
Now I know, I didn’t cuddle you enough times and I also didn’t tell you enough, that how much I love you. Since that day, I am tzrying to make valuable things, to leave them behind. I am trying to grab the moments, but I’m in a rush. In my own life, I am much paler, then the air. I am afraid, that I will not have enough time to do what the Gods want me to do. You know, I wrote a new book. Its name is Dea. I tried to do my bestest, what I’ve learned during the years. I think you would love the story. It is about a 5 year-old little girls, who is forced to grow up so fast. I say goos bye with her thoughts. If I was a rock, I would carve all my parents’ characteristics into myself, to never forget their faces.
God bless you, Mom! If you’ll be the wind today, make my hair shaggy, or visit me in my dreams and let me know, if you are well with Dad. Hand in hand, just like you always were. My fingertips are drawing the past and my green eyes are silkly following them. The past is wonderful, Mom, but I know the future also will be wonderful, but I still couldn’t find peace, my soul is still rebelling. I love you both and you miss me so much.
Yours stubborn son – Peter Noel Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
