(You can read the English version under the Hungarian text.)
Volt, hogy úgy éreztem, nincs tovább, s hogy a holnapban már nem bújhat meg szépség. Volt, hogy annyira összetörtem belül, hogy bánatom farkasként falta fel napjaim minden percét. Volt, hogy sértődött kölyökként néztem a tükörbe, mikor az élet megharapott, s azt hittem, a magány morcos elefántja csak nálam vert sátrat.
Mára megtanultam, hogy az érték a másik szívében van, az „együtt”-ben, a „mi”-ben, s hogy értelmetlen harcolni a hazugsággal. Megtanultam, hogy az álmaimhoz nem a könnyű út vezet, hanem a nehéz és ismeretlen. Meglehet, hogy sosem leszek olyan tiszta, mint te, s talán sosem fogom elérni az eget. Meglehet, hogy sosem fogom oly élesen látni a dolgokat, mint te, s talán majd sokszor tévedek.
De már pontosan tudom, miként szeretnék élni.
Szeretném érezni a legszebb pillanat ízét. Belélegezni az élet varázsos perceit. Megélni minden pillanatot, mit egymás szívében töltünk. Nem arra vágyom, hogy a világ dicsérjen, csak annyi kell, hogy te ismerd a lelkem. Tudd, ki vagyok, s hogy minden lélegzetemmel azon dolgozom, hogy jobb ember legyek. Nem arra vágyom, hogy a világ elismerjen, csak az kell, hogy te tudd, milyen a szívem. Nem arra vágyom, hogy mások felnézzenek rám, csak az kell, hogy te lásd, milyen ember lettem. Nem az kell, hogy a világ különlegesnek lásson, mert ha darabjaira is hullik, csak az kell… hogy te tudd, kivé lettem.
Igaz barátok kellenek, kikkel sziklaként erősítjük egymást.
Család, mi várként ölel át.
Szerelem, minek szívét őszinteség hajtja.
Csak ennyi kell. Hogy igazán lássuk egymást… s a szivárványunk összes színét. – Peter Noel, Peter Noel Privat, Péter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
There was a time when I felt like there’s no more left and no beauty can hide in the tomorrow. There was a time when I was so broken hearted on the inside, that my sorrow ate every moment of my life, like a hungry wolf. There was a time when I took a look in the mirror, just like a hurted kid when life made me down, and I thought the grumpy elephant of sorrow visited only me.
Now I know real values are in other people’s hearts, in “together”, in “us”, and that it is none-sense to fight against the lies. Now I know that the way that lead me to my dreams, is not easy but difficult and unknown. I may never be as pure as you are and maybe I will never reach the sky. I may never will see things so clearly like you do, and mayne I’ll be wrong too many times.
Yet, I know exactly, how would I like to live my life.
I’d like to taste the most wonderful moment. To inhale the miracolus moments of life. To live in every minute, when we live in each other’s hearts. I do not want the world to praise me, I just need you to know my soul. Know me, and know the fact, that I’ll be working in every minutes, to become an even better person.I do not need the world to acknowledge me, all I need is you to know my heart. I do not need others to look up to me, all I need is you, to see what kind of person I am. I don’t even need the world to find me particular, all I need is you, to know who I am.
We need true friends, to strenghten each other, like rocks.
Family, that hugs you like a castle.
Love, with a heart, beating by honest.
This is all we want. To be able to see the real who we are, and to see all the colurs of ours rainbows. – Peter Noel, Peter Noel Privat, Péter Noel Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: