(You can read the English version under the Hungarian text.)
Szia Anya!
Este van, és a város már lehunyta pilláit, de nekem nem jön álom a szememre. Rád gondolok és apára. Jönnek az ünnepek, de nem tudom szívem díszes ruhába öltöztetni. Őszintén? Nem várom az ünnepeket. Nem várom azokat a napokat, ahol azt kell megélnem, hogy már nem ölelhetlek meg titeket. Mindig azt mondtad, az ünnepek s az ajándékok varázsát a két személy közti kapcsolat adja, és semmi más nem számít. Nos, ez a második karácsony, amit már nem tölthetünk együtt, s a varázslat messze jár szobámtól. Igaz, a múlt időnként bekopog, s leül mellém a kanapéra. Nézzük egymást, mint két idegen, kiket csak a képzelet halvány hídja köt össze. Ám, amikor megpróbálom megragadni a szép emlékeket, mint igazgyöngyök, szétgurulnak a jelen padlóján.
Arra tanítottál, hogy mindig higgyem a csodákat, s hogy sose szűnjek meg harcolni, de piszok nehéz most. Család nélkül az ember meztelen, és semmi sem ragyog olyan szépen. Hiányoztok. És ez látszik az elhibázott mozdulataimban. Tárgyakat ejtek le, s török el véletlenül. Szétesik a régi világ, amelyben éltem. Nehéz éven vagyok túl. Elveszítettem barátnak hitt embereket, kiket őszintén szerettem. De hát ez az élet, nem igaz? Időnként elvesz, nem csak ad. A kemény napok szárazra dörzsölték bőrömet, s úgy érzem, megkopott a fényem. Jó lenne végre pihenni, s legalább egy pillanatra elengedni a terheket. Szükségem lenne pár kortyra a béke folyójából. Csak pár kortyra…
Hát, itt állok most, Anya. Keresem a sorsomat, mit a jövő rejt, s várom a csodát a csillagok alatt. Megint kiskölyök vagyok, ki tart a holnaptól, s kinek elég lenne egy ölelés tőletek. Azon töprengek, hol legyek karácsonykor. Elmenjek a lakásotokba, hogy magamba szippantsam az otthon illatát, mit ti teremtettetek, vagy maradjak a város betonján, ahol ugyanúgy egyedül vagyok. Hinnem kell, hogy mikor az égiek dühösek lesznek, és újra összeroppantanak, lesz erőm összeszedni a darabjaimat. Mert meg kell próbálnom újra összerakni azt a férfit, akivé neveltetek. Akire mindig büszkén néztetek.
Vajon van valaki odakint, ki figyel ránk? Ki meghallja hangunkat? Ki kiáll értünk, s velünk harcol? Néha azt hiszem, Anya, hogy csak nagyon kevés ember szereti igazán a másikat. Néha azt hiszem, különleges kötelék van szülők s gyermekeik között. Önzetlen szeretet, mely láthatatlan szalaggal köti össze őket egy életen át. Az utolsó találkozásunkra gondolok. Annyira fáradtnak s öregnek tűntél, de nem akartam tudni róla. Nem akartam elfogadni. Aznap arra gondoltam, elmondok neked mindent. Hogy mennyire sokat kaptam tőletek, hogy mennyire örülök, hogy egyenes embernek neveltetek, s hogy mennyire szeretlek mindkettőtöket. De megint elodáztam, és már sosem tudod meg, mit érzek.
Remélem, Anya, megbocsátottál nekem a hibáimért, mert nekem nehezen megy. Remélem, érdemes voltam a szeretetekre. Remélem, jó ember lettem, s egyszer az én szívemből is szép család nő, kiknek szára az égbe nyúlik, s értékes, igaz szirmokat bontanak majd. Nagyon hiányoztok, Anya. Bárhogy is tagadnám, a könnyeim elárulnak. Ha látod Apát, öleld meg, s mondd el neki, sosem feledlek titeket! Sosem, míg csak lüktet a szívem.
Makacs fiatok – Peter Noel, Peter Noel Privat, Péter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
Hello Mom,
It is night and the city closed its eyes but I can’t sleep. I am thinking of you and Dad. The Holy night is coming but my heart can’t get on the clothes of joy. Honestly? I am not waiting for these days. Because I can not hug you anymore. You told me Xmas brings us the gift of the relationship of two people and nothing else matters. Well this is the 2nd Xmas without you, and miracle is far from my room. Past knocks on my door and sits next to me on the couch. We are looking at each other like strangers, whom are together only because of the fair memories of the past. But when I try to grab these memories, they runaway like pearls on the floor of present.
You taught me that I always have to believe in miracles and I can never stop fighting. But this is hard. Without family we are naked and nothing shines so brightly. It is easy to see in my bold moces when I accidentally break thingd by dropping them. The old world I was living in is falling apart. This is life, is not it? Hard days dried out my skin and my lights faded. It would be great to chill out and let the pain go for a while. I need some taste from the river of peace. Just a little.
I am standing here, Mom. Looking for my destiny what is hided by the future. And I am waiting for the miracles under the stars. I am a kid again who is afraid of tomorrow and who’d like to have a hug from you. Where should I be at Xmas? Should I go to yours flat, to sniff on the smell of home or should I stay on the concrete of the city, where I’ll be also alone? I have to believe that when the gods become mad and make me down, I have to stand up again. I have to puzzle the man you raised. And you looked at him with pride.
Is someone out there who is watching us, who hears our voices and stands by us, fighting for us? Sometimes I think only a few people loves truly others. There is a special relation between parent and child. True, unselfish love wich ties them together with an invisible lane. I am thinking on our last meet. You seemed so exhausted and old. But I didn’t want to see or accept it. I wanted to tell you how much I got from you, how glad I am that you raised me fair, and how much I love you both. But I hesitated and you’ll never knoe how I feel.
I hope you forgived all my sins because I can’t. I hope I deserved yours love. I hope I became a good person, and one day a nice family will grow from my heart as well, who’s core will reach the sky and will bloom valuable, true flowers. I miss you both, Mom. I would deny this in any way, my tears betray me. If you meet Dad, hug him and tell him I’ll never forget you! Never, until my heart will throb only.
Yours stubborn son. – Peter Noel, Peter Noel Privat, Péter Noel Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
