(You can read the English version under the Hungarian text.)
Szia, Anya!
Egy éve és egy napja haltál meg. Előző este új dalt tanultam, s arra gondoltam, végre beért a hangom, s ha megmutatom, talán szeretni fogod. Aztán Apa ment el, három hétre utánad. Sokat beszélgettem vele. Elmondta, hogyan ismerkedtetek meg, s hogy hiányzol neki. Érdekes az idő, Anya. Tudom, hogy egy év eltelt, mégis olyan, mintha csak két hónap úszott volna el a folyójában. Még mindig szólni akarok hozzátok, hallani a hangotokat, megbeszélni a világ dolgait, de már nem lehet. Próbálok békét találni a hétköznapok szépségében, de nem mindig sikerül. Időnként dühöt érzek, s olyankor le tudnám bontani a lakás falait.
Mindig arra tanítottál, legyek alázattal a munkám, s az álmaim felé, s hogy sose szűnjek meg adni, és fejlődni. Azt mondtad, az út mindenkinek tövises, de fontos, hogy tartással menjünk végig rajta. Tudom, hogy igazad volt, de néha piszok nehéz ezt betartani. Néha nehéz mosolyogni, hinni, és erősnek maradni. Néha nem akarok mást, csak nézni a csillagokat, s újra gyereknek lenni, ahol te azt mondod, nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Régi varázsszavak, melyek mindig segítettek.
A leveledre gondolok, amit egy éve a születésnapomra írtál. Ez állt benne: ”Szia, Kisfiam! Ezen a napon reggel nyolc körül születtél, és én a fájdalomcsillapítótól sok fantasztikus színes virágot láttam úszni a plafonon körbe. Gyönyörűek voltak. Nagyon vártuk, hogy megszüless. Sok boldog születésnapot kívánunk és sikereket az álmaidhoz. :)”
Hát, Anya, semmi mást nem mondhatok erre, csak azt, hogy örülök, hogy Te voltál az Anyukám, s hogy jó szíved megtanított arra, hogy mindig keressem a szépet, s mindig törekedjek a jóra. Ígérem, sosem lesz ez másként. Remélem, méltó leszek a büszkeségre, mellyel rám néztetek.
Ha volna dallam, mely lelkedet leírná, ma azt dúdolnám, s elhívnám a szelet, hogy öleljen meg Téged. Ha volna festmény, mely vonásaidat visszaadná teljesen, ma csak azt nézném, s kérném a Napot, hogy minden órában süssön Rád. Ha volna szó, mely visszahozna egyetlen pillanatra, ma végig azt suttognám halkan, és este kérném az eget, takarjon be Téged szelíden csillagaival. Hiányoztok Mindketten. Szeretlek Titeket.
Makacs fiatok – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat https://www.facebook.com/PeterNoel20 Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
Peter Noel
Hi Mom,
You dies a year and a day ago. The previous bight I learned a new song, and I thought, maybe my voice became strong anough, and I could show it to you, ehich you may like. Then Dad died, 3 weeks after you. I was talking to hi ma lot. He told me how you both met, and how much he missed you. Time is a strange thing, Mom. I know, it all happened a year ago, yet, it’s like, it was 2 months ago. I’d still like to talk to you both, to hear yours voices, to talk about the world, but I can’t. I’m trying to find the peace in the beauties of everydays, but sometimes I fail. Sometimes I feel rage, and I could ruin the walls of the house.
You always taught me to be respectful for my dreamd and my job,and that I could never stop giving, and to develop myself. You said, everyone ios walking on a rough path, but we have to walk through of it with pride. Even if I know, you were right, sometimes it is very hard to keep it. Sometimes it is hard to smile, to believe, to be strong. Sometimes all I want is to be a child again, and to look at the stars, thinking on the times, when you’ve said, everything will be all right. Old magical words, they always helped a lot.
I’m thinking on the letter you wrote me a year before, for my Birthday. It said: ”Hi, Son! You were born on this day, at about 8 in the morning, and I saw a lot of colorful flowers swimming through the ceiling because of the pain killers. They were wonderful. We wre waiting for you to be born. We wish you a Happy Birthday and succes to your dreams. :)”
All I can say is, that I’m glad, that you were my Mom, and I’m glad that your pure heart taught me, how to look for the beauty, how to do good. I promise, I will always keep it. I hope, I’ll be worthy gor yours pride.
If there was a melody that could describe your soul, I would be humming it, and I’d call the wind to hug you. If there was a painting that could bring back your tones, I would watch it all day, and I would ask the Sun to shine on you in every hour. If there was a word that could bring you back just for a moment, I would whisper it quietly all night, and I would ask the sky to carress you with its pure stars. I miss you both. I love you both.
Yours stubborn son – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat https://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: