http://peternoel.us.com/peternoelblog/peter-noel-we-must-find-our-ways-back-each-other-vissza-kellene-talalni-egymashoz
Hideg van, mikor elmegy. Csillag sem ragyog az égen. S azon tűnődöm, vajon hol lehet? Hol járhat az éjben? Ellopta illatát a szél. És fázom, hisz nem ölelt meg rég. S azon tűnődöm, hová vitte a szívem? Asszony, mondd,merre jársz? S mit csinálsz? Talán vissza sem térsz?
Ujjaim formálták testét, de végül homokként folyt ki közülük. S nincsenek színek, mióta elment. Azon töprengek, vajon látom-e még? Vagy elnyelte az ég? S már sosem látom gyöngyszemét? Asszony, mondd, merre vagy? S mit teszel? Talán vissza sem térsz?
Nincsenek illatok, mióta elment. S oly hidegen fúj a szél. Azon töprengek, merre ment? S hol lehet éjnek idején? Napok óta ülök, s minden bútor oly kemény. Az órát nézem, s azon tűnődöm, miért lopta el szívem? Tán, hogy eladja fillérekért? Asszony, mondd, merre mész? S mit csinálsz? Talán vissza sem térsz? Talán vissza sem térsz…
A XXI. században a férfi elfelejtette, hogy otthont nem a falak teremtik meg, hanem a nők. A nők pedig elkövették azt a hibát, hogy úgy hiszik, ha nadrágot húznak, a férfiak nélkül is teljes a család. Mindketten tévednek. A globalizációban, a technika hihetetlen fejlődése mellett az volna a legfontosabb, hogy visszataláljanak egymáshoz. Hogy újra egymás szemébe nézzenek, meglássák a másikat, és megértsék, együtt erősebbek. Mindig azok voltak, és mindig is azok lesznek. Az ősember tudta ezt, a gyerekek még tudják… csak mi felnőttek felejtettük el. Vissza kellene találni egymáshoz. Vissza… mihamarabb. – Peter Noel, Péter Noel
Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
It is cold, when she leaves. There is no star shining in the sky. I wonder where she might be. Where she might be walking in the night? The wind stole her scent. And I am cold, because she didn’t embrace me for a long time. And I wonder where she took my heart. Woman, tell me where you are walking, what you are doing? Perhaps you won’t even come back.
My fingers formed her body, but in the end it flew through them like the sand. There are no colours since she left. I wonder if I can see her ever again. Did the sky swallow her? Will I never see her pearl eyes again? Woman, tell me where you are, what you are doing. Perhaps you won’t come back again?
There are no scents since she left. And the wind blows so cold. I wonder where she went, where she can be in the night. I have been sitting for days and all the pieces of furniture are so hard. I am looking at the clock wondering why she stole my heart. Perhaps she wants to sell it at a low price. Tell me, woman, where you are going, what you are doing, perhaps you will never come back…
In the 21st century the men forgot that the home is created not by the walls but by the women. And the women made the mistake thinking if they wear trousers the family is perfect without men. Both of them are mistaken. In globalisation beside the unbelievable development of techniques it would be the best to find their ways back to each other. To look into each other’s eyes again and understand they are more powerful if they are together. They have always been more powerful and they will always be. The prehistoric people knew it, and the children still do… only we, adults forgot about it. We must find our ways back to each other… Back… and soon. – Peter Noel Privat https://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Photo: http://www.mymodernmet.com/profiles/blogs/murad-osmann-follow-me-to
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: