Ma ezt a levelet kaptam egy kislánytól, és bevallom, sokáig szóhoz sem tudtam jutni…
“Kedves Noel Péter!
Én egy 11 éves lány vagyok, és Noéminek hívnak. Azért írok, mert szeretném ha tudnád, hogy nagyon sokat jelentenek az írásaid. Két hónapja kerültem kórházba, leukémiás vagyok. Az anyukám mindig biztat, hogy meggyógyulok, de sokszor sír, amikor azt hiszi nem látom. Amikor mondtam neki, hogy tudom hogy meg fogok halni nagyon dühös lett és lekiabált. Azt mondta, mindig hinni kell, mert a Jóisten vigyáz ránk. Az oldaladra véletlenül talált rá, és felolvasott néhány részletet, amik arról szólnak, hogy sosem szabad feladnunk. Tudom hogy mi sosem fogunk találkozni, mégis köszönöm neked ezeket az írásokat, mert erőt adnak. Anyukám minden nap felolvas egy részletet, és olyankor, ha csak kis időre is, de elhiszem, hogy van remény. Biztos sokan írnak neked, ezért elköszönök. Köszönöm, hogy elolvastad a levelemet.
Szeretettel: Noémi”
Kedves Noémi!
Nem tudom, mit írhatnék válaszul. Igazából annyira nehéz most a szívem, hogy nem találom a szavakat. Ha anyukád nézi az oldalamat, remélem, felolvassa ezt neked. Nem tudom, létezik a Jóisten, akiben anyukád bízik. Csak azt tudom, ha valaki ilyen jó lelkű, mint te, muszáj hinnie. A bölcsek azt mondják, semmi sem történik ok nélkül. Bár ismerném a titkot, hogy van-e tovább… Bár tudnám, mi végre történnek dolgaink… De sajnos nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy a hit tiszta, nem szennyezi semmi. Hisz a szívünkben születik. Ezért muszáj hinned, és nem feladnod! Én egyet tudok: sosem fogom elfelejteni a levelet, melyet egy tündéri kislány írt. Bízom benne, és reménykedek, hogy te fogsz győzni. Soha ne add fel! És még valami… Tudod, mindenki sír. De sokunk csak akkor, amikor azt hisszük, senki sem látja. – Péter Noel, Peter Noel Privat https://www.facebook.com/PeterNoel20
„Dear Peter Noel,
I am a girl of 11 and my name is Noemi. I am writing to you because I would like if you knew your writings mean me a lot. I got into hospital two months ago I have Leukaemia. My mother always encourages me saying I will recover, but she often cries. She thinks I can’t see it. When I told her, I knew I would die, she got very angry and told me off. She said we must believe, because our God takes care of us. She found your page by chance and read me a few parts aloud, that said we should never give up. I know, we will never meet; nevertheless I thank you for these writings, because they give me force. My mother reads an excerpt every day and at those times, though for a short time I believe there is hope. There must be many people who write to you, so I am saying goodbye now. Thank you for reading my letter. With love: Noemi”
Dear Noemi,
I can’t tell what I could write for an answer. In fact, my heart is so heavy now, that I can’t find the words. If your mother gets to my page, I hope she will read it to you. I don’t know if the God, whom your mother trusts, really exists, but I know, if someone is as good-hearted as you, she must believe. Wise people say, nothing happens without a reason. I wish I knew the secret if there is life after this one. I wish I knew why things happen to us. But unfortunately I don’t. But I am sure: Faith is pure and nothing can blemish it. And I know one thing for certain: I will never forget the letter that a charming little girl wrote to me. I believe and hope you will win. Never give it up! And one more thing… You know everybody cries now and then. But many of us cry just when they think nobody can see them. – Peter Noel https://www.facebook.com/PeterNoel20
