Aztán az idő új ruhát vett fel, s benne új nemzedék sarjadt. Először a falvakat felejtették el, majd eleik erkölcseit, végül szokásait. Voltak, kik írni kezdtek, voltak, kik sokat tanultak, megint mások új dolgokat találtak fel, hogy legyőzzenek mindent. Az ember végül úr lett a Földön. Csattogó gépek engedelmeskednek kezüknek, falják a pénzt, s hatalomért eltaposnak mindent. Szemük mindig éhes, s a benne lévő űrt nem tölti be semmi. Őseink az idővel együtt tűnnek el. Elhervadnak, mint öreg, roskatag házak.
A várost nézem, melyben hangos gépek falják a betont, s reménykedem… Mert a gyermekek lelke még tiszta. S talán megtanulják tisztelni a múltat, egymás jó szívét, s az erkölcsöt, mint erős bakancsot, felveszik, hogy abban járjanak, míg éltük el nem halványodik az időben. Ezt kérem ma tőletek: Meséljetek egymásnak… A barátoknak, a családnak, a gyermekeiteknek. Találjatok vissza egymáshoz, és a segítséget, mint jó vendéget, küldjétek át mindenkihez! 😉 – Peter Noel, Peter Noel Privat, Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
