Nézem, ahogy a nyár égi vizei lassan elfolynak az őszbe. Új ízekkel köszönnek a számba, s mintha angyalok táncolnának benne. Nézem a kezemet, mi oly sok mindent szorított görcsösen, hit nélkül mégis gyengének bizonyult. Aztán megtanulta hinni a csodát, s végül tenyerem ráncaiba rajzolta álmaimat. Apám úgy nevelt, hogy mindig egyenes legyen a gerincem. Azt mondta, nincs magasabb, s gazdagabb az olyan embernél, ki tartással nézhet vissza a múltjára. Hiszem, hogy igaza volt.
A becsületnek nincs szaga, mikor lefekszel vele az ágyba, ám a hazugság, az irigység, a rosszindulat messziről bűzlik.
Az arcomat nézem a tükörben. Úgy érzem, börtönben vagyok az idő foglyaként, de a lélegzetem magabiztos, és erős a szívem. Érzem a napsugarakat a bőrömön. Megtalálnak még a betonóriások között is. Anyám úgy nevelt, hogy mindig keressem a szépet, s a legnagyobb fagyban is engedjem be a jóság melegét. Elmondom, mi lesz. Mikor végül szívünk megérti, hogy a félelem nem lehet takarónk, levetjük majd, s házat építünk, de nem a városban, mint oly sokan, hanem végre egymásban. Nagy dolgokra vágytunk kölyökként, világot építeni, s újakat felfedezni. Most végre elértünk a szigetre, hol megleltük válaszainkat. Csak őszinte szeretet kell, mi kimossa a világ szennyét. Egyszerű szeretet, mi ott van mindenhol… Benned, bennem, bennünk, s egy életre összeköt mindannyiunkat.
Halott szüleimre gondolok, kik elindították szívem dobbanásait, kik megtanították, hogy mindig azt nézzem másokban is. A lelkembe vésték, mit a vérükben hordtak: nincs fontosabb a szeretetnél. Nem volt, és soha nem is lesz semmi fontosabb. Mondom nektek, menjetek, szeressetek, éljetek! Nem később, nem holnap, MOST! 😉 – Peter Noel Privat, Péter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
I am watching the celestial waters of Summer slowly flowing into the Fall. They are coming into my mouth with new tastes, and dancing there, like angels. I’m watching my hands, that were convulsively pressing so many things, but without faith, seemed so weak.Then, I learned to believe in miracles, and my hands were holding my dreams. My Dad always raised me to be a fair man. He said, no man is taller and more straightforward, than someone, who has a righteous past. I really do believe, that he was always right.
Honour has no odor, but falsehood and humbug stink from miles.
I’m watching my face in the mirror. I feel like a prisoner trapped in time, but my breath is self-confident and strong. I can feel the dancing sunbeams on my skin. They can find me even between the concrete giants. My Mom raised me tellin’ I always have to look for the beautyful things, and I always have to let in the warmth of benignity into my heart. I tell you what. When our hearts finally realizes, that fear can not be our cover, it will slowly take it off, and we will build homes, but not in the city, like so many people, but in each other, at least. We were craving for big things as a kid, building new world, exploring another ones. And now, we finally reached to an island, where we’ve found our answers. All we need is honestly love, which can surely wash aways the grime of the world. Simple love, which is everywhere… In you, in me, in all of us, and it connects us for a lifetime.
I am thinking of my dead parents, who had started my heart beating, who taught me, how to look at others. They wrote to my heart, what they had in their blood: There’s nothing more important than love. There was nothing, and there will be nothing more important. I tell you: go, love, live! NOT later, NOT tomorrow, NOW! 😉 – Peter Noel https://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all other rights are reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: