(You can read the English version under the Hungarian text.)
Szia Apa!
Mióta meghaltatok anyával 2013 októberében nem írtam hozzád egyetlen sort sem. Nem tudom, miért. Pedig akárhol járok, akárhol vagyok, gondolok rád. Mindig az utolsó pillanatok jutnak eszembe. Az, ahogyan kiérkeznek a mentősök, ahogy levisznek téged, és beemelnek a mentőbe. Előtte kérdeztelek, tehetek-e bármit érted, mire azt felelted: „Semmit, kisfiam, csak gyere velem. Nekem annyi elég, ha ott vagy.” A szívem belesajdult, mert már én is tudtam, hogy valójában semmit sem tehetek érted azok után, hogy anyát elveszítettük. Csak álltam ott, és néztelek egy kölyök szemével, kit felnőtt testbe zártak. Akkor fogtam fel, hogy megöregedtél, s hogy én tényleg felnőtt férfi lettem, s nem fogjátok már tovább a kezemet.
Ostoba vitákra gondolok, apa, melyeknek nem volt helye az életünkben, mi mégis beengedtük őket ajtónkon, hogy sáros bakancsuk beszennyezze a szeretet szőnyegét. Beengedtük, ahelyett, hogy a Nap olvadt volna szívünkbe, s őszinte szavunk arannyá vált volna bennük. Milyen buta is az ember, hogy nem látja, mi számít valójában. Rohanunk, taposunk, akarunk, harcolunk, nézünk… és csak ritkán látunk.
Hát, itt tartok, apa… A rétek virágaitól, s az erdők illatától a szűkölő villamosok s a beton világába kerültem. Itt nem a tücskök ciripelése, s nem az énekes madarak hangja szivárog be. Itt, ha este kinyitom az ablakomat, érzem, ahogy a szmog harapja szobám falait. Büdös dög, csak így hívom. De nem telik el nap, hogy ne gondolnék rátok anyával. Figyelem arcom vonásait, s abban bízom, felismerlek bennük titeket, s hogy szívetek jóságát a véremben hordom. Muszáj, hogy így legyen. S bízom benne, hogy életem során elrontott szavaim és hibáim ellenére mindig tudtátok, mennyire szeretlek titeket.
De mit mondhat egy férfivá vált fiú a szüleinek, kik már elmentek? Hogyan kérhet bocsánatot elrontott dolgokért? Nem tudom, apa… Csak azt tudom, hogy igyekszem levetkőzni minden hibámat, s igyekszem napról napra jobb emberré válni. Remélem, sikerül, s remélem, láttok engem fentről. Remélem, megtaláltad anyát, s remélem, kéz a kézben vagytok… ahogy mindig is voltatok. Ha látod anyát, üzenem, még mindig hiszem a csodát, amelyről mesélt, s ahogy ígértem neki, nem adom fel az álmaimat.
Szeretlek titeket, és hiányoztok.
Makacs fiatok – Péter Noel, Peter Noel Privat Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
http://peternoel.us.com/peternoelblog/peter-noel-i-still-believe-miracle-meg-mindig-hiszem-csodat
Hello Dad,
Since you have died with mom in October 2013 I have not wrote to you. I do not know why. Although everywhere I go, everywhere I am I always thinks of you. The last moments are always in my mind. When the ambulance arrives, how they carrying you down and how they put you in the ambulance car. Before this I asked from you can I do something for you, and you said: “Nothing my little son, just come with me. For me it is enough that you are with me.” My heart broke because I have already known I could not do anything for you after mom died. I was just standing there and I watched you with a kids eyes who is closed in an adult body. At that moment I realized you got old and I really was an adult man and you do not hold my hand anymore.
Dad I remember absurd quarrels which did not have place in our life, and we always let these in in our doors that muddy boots which contaminated the carpet of love. We let them in instead of the Sun which melts on our hearts and the truly words which become gold in us. How stupid can a man be, because we do not see what means really. We Rush, we stepper, we want to fight, we just look… but rarely see things.
So here I’m a father… I am at the wined trams and the concrete world from the flowers of the meadows and forests world. Here not the crickets and the sounds of singing birds leaking into. Here if I open my window I feel how the smog bites my rooms’ walls. Smelly buggers I just call it like this. But there is no day without I thinking of you and of mom. I look my face features and I hope I will see you in it, and I hope I carry in my blood your hearts kindness. I must be. I hope that despite my garbled words and mistakes in my life you always knew how much I love you.
But what could I tell to the parents of a boy who become a man who went away? How can I ask for forgiveness for spoiled things? I do not know dad… I know just I try to shed all my faults and I try to become a better person day by day. I hope it works and you saw me from above. I hope you have found mom and I hope you hold each other’s hand… like you were always. If you see mom tell her I still believe the miracle which she always told me and as I promised to her I never give up my dreams.
I love you, and I miss you.
Your stubborn son – Peter Noel https://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: