(You can read the English version under the Hungarian text.)
Szia, Anya!
Eljött ez a nap is. Ma lennél hatvanöt éves, ha 2013 októberében nem haltok meg mindketten apával. Ma azt mondhatnám neked, látod, anya, sikerült. Mindazt, mit hittél rólam, mindaz, mit láttál bennem, végre szárat hajtott, s való lett. Mert idén végre elkészült első mozifilmünk, amit írtam és rendeztem. Álmaim lassan átsétálnak a képzelet hídján a valóságba. Sokat gondolok rátok, de mióta apát is eltemettük, nem voltam nálatok. Mikor Budapest utcáit járom, úgy érzem, sosem jutok haza. Mióta elmentetek, valahogy nincs otthonom. Keresem a békét, a megnyugvás pillanatait, de nem találom őket. A takaró nem elég meleg, az étel nem elég finom, a hangom nem elég erős.
Tudod, anya, Te indítottad el szívem dobbanásait, s te állítottad be ritmusát. Azt éreztem először, amit te. Az fájt először, mi neked. De azt hiszem, épp ezért tudok a mai napig örülni a legkisebb dolgoknak is. Azt mondtad, mindig törekedjek a szépre és jóra, és sose legyen ez másképp. Tudom, hogy büszke voltál rám, de nem tudom, kiérdemeltem-e, mert a férfi, ki visszanéz rám a tükörből a mai napig sok hibát követ el. Odakint az emberek rohannak az életük után. Harapom a métereket azok közt, kik nem ismerik vonásaimat. Kik nem tudják, miről álmodom, s mit hordok a szívemben. A tömegben állva néha azon töprengek, vajon lesz-e olyan, ki úgy fog ismerni engem, mint ti? Ki legapróbb vonásomból látni fogja, mit gondolok. Ki szavak nélkül is tud majd beszélgetni velem. Ki szeretni fog hibáimmal, s minden makacsságommal együtt. S én ismerni fogom-e őt ennyire?
Hát, anya, nem lesz már több születésnap, sem anyák napja, és a mosolyodat sem látom többet, mégsem bírom ki, hogy ne írjam ezt le Neked. Isten éltessen, Anya! Köszönöm, hogy beállítottad szívem ritmusát! Köszönöm, hogy próbáltatok jó emberré nevelni! S köszönöm, hogy akkor is szerettetek, amikor hülye döntéseket hoztam! Remélem, méltó leszek arra, hogy szívetek minden szeretetével szerettetek. Remélem, egyszer tényleg kiérdemlem.
Csak egyetlen dolgot kérek tőletek: Néha látogassátok meg a szívem álmomban, és súgjátok azt, hogy a világ szép, s hogy Ti jól vagytok. Egyszer majd én is elmegyek arra a hegyre, mely messze az égen tündököl. Egyszer majd elindulok, át a gyönyörű felhőkön, hogy újra lássalak titeket. Remélem, találkozunk majd. Hiányoztok, és ez sosem lesz másként. Isten éltessen, Anya! Remélem… remélem, valamit megőriztem jó szívetekből.
Ha volna dallam, mely lelkedet leírná, ma azt dúdolnám, s elhívnám a szelet, hogy öleljen meg Téged. Ha volna festmény, mely vonásaidat visszaadná teljesen, ma egész nap azt nézném, s kérném a Napot, hogy minden órában süssön Rád. Ha volna szó, mely visszahozna egyetlen pillanatra, ma végig azt suttognám halkan, és este kérném az eget, takarjon be Téged szelíden csillagaival.
Makacs fiatok
Keserves tanulság hát, mire az élet megtanított idén. A pillanatok elillannak, elvesznek az időben, mint finom sóhaj a ködben. Nincs idő később ölelni, nincs idő később szeretni, nincs idő később kimondani… A mostot kell megélni… mindig.
Mára ezt kívánom mindenkinek: Éljétek meg minden nap az életet! Menjetek, öleljetek, szeressetek, éljetek! Ne holnap, MOST! – Peter Noel Privat, Péter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles. https://www.facebook.com/PeterNoel20
Dear, Mom,
This day has come. Today you would be 65 years old, if you had not died with Dad in October, 2013. Today, I could tell you, that I succeeded. Everything, that you thought of me, everything, that you believed, has come true. Finally, my first movie is completed. My dreams are slowly coming true. I think of you both a lot, but since we had Dad’s funeral, I didn’t visit your place. When I’m walking down the streets of Budapest, I feel like I would never find my way back home. I have no home, since you’ve been gone. I am looking for peace, for the moments of sedation, but I can not find them. My blanket is not warm enough, my food is not tasty enough and my voice is not loud enough.
You know Mom, you made my heart go beat, and you were the one, who had set its rhytm up. My first sense was yours. My first pain was yours. I guess, that’s why I can be joyful for every single moment. You told me, that I must always be willing to do right things, and I should never make up my mind. I know that you always were proud of me, but I really don’t know, if it was rightful, because the man, that looks back from the mirror used to fail sometimes. People are rushing for their lives outside. They are the ones, who don’t know, for what do I yearn for, and what am I carrying in my heart. I am asking myself, while standing int he crowd, that will ever be someone, who will know me just like you both did? Who will always know, what do I think. Who will be able to talk to me without words. Who will love me with all my faults and stubbornness. And will I know her that deep?
Well Mom, there won’t be more birthdays, or Mother’s Day, and I will never see your smile again, but I just have to write it down. Happy Birthday Mom, and God may bless you! Thank you very much for setting up the rhytm of my heart! Thank you for raising me a good person! And finally, thank you for loving me all the time, even if when I failed sometimes! I hope, loving me with all of your love was always rightful.
I just want to ask one thing: Visit my heart sometimes in my sleep, and whisper to me, that the world is wonderful and you both are all right. Once I will also get to that mountain, which’s top is int he sky. Once I will start a journey through the wonderful clouds, to see you both again. I hope, we will meet then. I miss you both, and I always will. Happy Birthday, Mom! I hope… I hope, that I have something left from yours heart of gold.
Yours stubborn son
So it was the sorrowful moral of the fable, what I’ve been taught by life this year… Moments are slipping by and get lost in time, like a soft moaning in the fog. There’s no time to kiss later, there’s no time to love later, there’s no time to tell later. We have to live in this very moment… Always. This is my wish for you all today: To be able to live in the moment every single day! Go, hug, love, live! Not tomorrow, NOW! – Peter Noel Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: