Szia Apa!
Ma lennél hatvanöt éves, ha múlt októberben nem haltok meg anyával. Azóta sok nap fordult éjszakába, és sok este ébredt hajnalra. Próbálom jól végezni a dolgokat, és helyes döntéseket hozni, de nem mindig sikerül. A kezembe akadt a halotti anyakönyvi kivonatod. Tudtad, hogy csak ennyi marad az emberből, miután meghal valaki? Remegő kézzel néztem azt a vacakot, és próbáltam nem sírni. Nem ment. Azt hiszem, azon férfiak közé tartozom, akik sírnak… Néha úgy, mint a kiskölykök, néha pedig úgy, hogy nem látja senki. Mióta meghaltál, kétszer látogattál meg álmomban. Az első találkozásnál beszéltél hozzám, de nem hallottam a hangodat. Nem értettem, mit mondtál. A második alkalommal viszont már hallottalak. Fiatalabb voltál, de sebek voltak a homlokodon. Leültél a kanapéra, és azt mondtad, ne felejtsem el soha, hogy az emberben nagyon sok csont van. Nagyon sok. Annyira élethű volt az álom, hogy felriadtam. A szívem hevesen vert, de aztán szép lassan megnyugodott, mert megértettem, mit jelent az üzenet. Azt hiszem, azt akartad elmondani, hogy ne féljek a jövőtől, mert nem törhetik el egyszerre minden csontomat. Valamelyik mindig épp marad, igaz? Mindig lesz bennem valahol erő, mely tovább visz majd, hogy elérjem az álmaimat. Hát, apa… a csontjaimat nem tudták eltörni, de azt hiszem, a szívem megváltozott, amikor meghaltatok. Más lett a ritmusa. De remélem, megtaláltad anyát, s remélem, lelketek a béke folyójában fürdik. A Földön továbbra is pokolian nehéz néha az élet, de ugyanolyan gyönyörű is. Nem cserélném el semmiért.
Olyan fotót választottam rólad, melyen magamra ismertem. Nem gondoltam volna, hogy ennyi közös vonásunk van. De a szemed, a szád, mintha csak az enyém volna. Egyetlen dolgot remélek csak, hogy örököltem valamit jó szívedből és türelmedből is. Ugyan, mit érnék nélkülük… Kint most alszik a város, némán szunnyad a föld, s én rátok gondolok, abban bízva, hogy találkozunk még. Hogy besétáltok majd álmaimba, vagy ott lesztek a szélben, mely az utcán megkócolja hajam, és szerencsés éjjeleken mosolyotok felragyog az esti nap gyémántjai közt.
Isten éltessen, Apa! Szeretlek titeket! Mindig szeretni foglak.
Makacs fiatok
Míg él az emberben a gyermek, nem szűnik meg álmodni. Varázsos neki minden perc, hiszi a csodát, s el is éri azt. Nem szűnhetsz meg hát álmodni! Menjetek, szeressetek, éljetek! Ne később, ne holnap, MOST! Hallgassatok rám! 😉 – Peter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
Dear Dad,
Today, you would be 65 years old, if you didn’t die with Mom in October. Since that day, a lot of days turned into nights, and so many nights turned into dawns. I always try to do my best, but sometimes I fail. I held your death certificate in my hands. Did you know, it’s all, that lefts when someone dies? My hands were shaking when I was looking at that piece of paper, and I tried not to cry. I couldn’t help it. I think, I am one of those men, whom cry… Sometimes I cry, just like a child, and someone I cry only when nobody else can see my crying. Since you passed away, you visited me two times in my sleep. At the first time, you were talking to me, but I couldn’t hear your voice. I couldn’t understand, what you’ve said. But at the second time, I could hear you clearly. You semmed younger, but you had some scars on your forehead. You sat down on the couch, and told me, to remember, a human has got a lot of bones. A lot of. The dream was too realistic, so I woke up. My heart was beating too fast, but slowly, I calmed down, because I understood, what did it mean. I guess, you wanted to ask me, never be afraid of the future, because nobody can break all my bones. Some of them always will be healthy, am I right? I will always have the strenght, to make all my wish come true. Well, Dad… nobody could break my bones, but I guess, my heart has changed, since the both of you passed away. Its rhytm has changed. But I really do hope, that you have found Mom, and your sols are bathing in a peaceful river. Life is still hard as hell on Earth, but on the other hand, it is also beautiful. I would never trade it!
I chose this photo of you, because when I look at it, I can see myself on it. I never thought, we have so many things in common. But, your eyes, your mouth are just like they would be mines. I really do hope, that I inherited something from your golden heart and patient. What would I be without them… The city sleeps outside, the Earth is dreaming, and i think of you both, hoping, that we will meet already. Hoping, that you will visit me in my dreams, or you will visit me with the wind, that dishevels my hair, and your smiles will rise up on the shining diamonds of the night Sun, in a lucky evening.
Happy Birthday, Dad! I love you both! And I always will.
Yours stubborn son
As long, as a child lives inside of us, we will never stop dreaming. He may find every second miracle, because he believes in miracles, and he also reaches it. You can NEVER stop dreaming! Go, love, live! Not later, not tomorrow, NOW!!! Listen to me! 😉 – Peter Noel https://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: