Háromszáz nappal vagyok öregebb, s háromszáz mérföld koptatja szívem. Ennyi időt töltöttem képzeletben feléd lépkedve, de sosem értelek el. Az arcomon ráncokat fésül a Nap, s azt mondja, jobbak is lehetnénk. Mikor rád nézek, megértem, hogy másképp ver szívem, s más színeket látok, más ízeket érzek. Akármit is teszek, sosem leszek neked elég jó. Sosem leszek elég jó. Bármit is érzek, vagy mondok, más nyelvet beszélünk. Talán más világban is élünk. S mikor angyalok szálltak kezemre, nem figyeltem, s eltörtem szárnyukat. Eltörtem szárnyukat.
Van-e hiba, melyet jóvá lehet tenni? Vagy egyszerűen csak tudnunk kell megbocsátani? Már semmit sem tudok. Nézem a vérem, mely ereimben lüktet. Mely pumpálja szívem. S időnként nem látom benne magam. Hány napot éltem más emberként, mint aki vagyok? Hány napot engedtem el a gyönyörű pillanatokkal együtt? Hány napot hazudtam el, hogy jobb vaknak lenni, mint látni az igazságot? Megszámolni sem tudom. S mikor angyalok szálltak a kezemre, nem figyeltem, s eltörtem szárnyukat. Eltörtem szárnyukat.
Ezért ezt kívánom mára nektek… Ébredjetek fel! Kezdjetek élni! Öleljetek, szeressetek, kockáztassatok! És mindegy, miről álmodtok, csak álmodjatok! Menjetek, harcoljatok, ne álljatok meg! És vegyétek észre a gyönyörű pillanatokat, melyek angyalként szállnak rohanó perceinkre. Ne törjétek el szárnyukat.
Marcus Aurelius azt mondta: „Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.” Igaza volt. – Peter Noel, Péter Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
I am three hundred days older, and three hundred miles are wearing my heart. I spent this time in my imagination walking towards you, but I never reach you. The sun brushes wrinkles on my face, saying we could be better people. When I look at you, I understand that my heart beats in a different rhythm, I see different colours, and feel different tastes. I can do anything, I won’t be good enough for you. I won’t be good enough. I can feel anything, or say anything we speak different languages. Perhaps we live in different worlds. When angels landed on my palms, I didn’t pay attention and broke their wings. I broke their wings.
Are there any faults that can be fixed? Or we just simply have to know how to forgive? I don’t know anything now. I look at my blood throbbing in my veins, pumping in my heart. And now and then I can’t see myself in it. How many days have I lived like a different man, different from me? How many days have I let go past together with their wonderful moments? For how many days did I keep saying lies that it was better to be blind than see the truth? I can’t even count them. And when angels landed on my palms, I didn’t pay attention and broke their wings. I broke their wings.
So this is what I wish you for today… Wake up! Start to live. Hug, love and take risks. And it doesn’t matter about what just keep dreaming. Go, fight and don’t stop. And notice the wonderful moments that land like angels on our rushing minutes. Don’t break their wings.
Marcus Aurelius said: “It is not death that a man should fear, but he should fear never beginning to live.” He was right. – Peter Noel Privathttps://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: