Szia Anya és Apa!
Furcsa az élet, mert míg egyik oldalon ad, a másikon elvesz. Három hete temettünk el anya, s akkor azt gondoltam, a szívem meghasad, s örök nyarába tél költözik. Nem éreztem soha ilyen fájdalmat életem során. Ma épp az edzőteremben voltam, amikor megcsörrent a mobil, s közölték velem, hogy tegnap Te is meghaltál apa. Abban a percben ki akartam rohanni a világból, a szívemet hátrahagyva, hogy ne érezzem ezt az űrt. De végül maradtam. Anya, te mindig arra tanítottál, csináljam végig, ha belekezdek valamibe. Így hát idegenek között, könnyeimet visszafojtva megcsináltam az edzést, majd hazajöttem. Erősnek kell lenni, nem igaz, anya? Egy férfi nem sír – mondják sokan.
Nem tudom, hogyan lesz tovább, apa. Elképzelni sem tudom, mit érezhettél anya halála után. Mekkora fájdalmat, és fogalmam sem volt, miként segítsek neked, miként tompítsam. Csak annyit tudok, hogy hiányoztok, s hogy szerettem volna mindig is jó fiatok lenni. Szeretném, ha tudnátok, nagyon szeretlek titeket, és bánok minden elrontott szót, minden értelmetlen vitát. Apa, mikor legutóbb anya halála után beszélgettünk, azt mondtad sírva, igyekeztetek mindig mindent jól csinálni velünk kapcsolatban, de nem mindig sikerült. Tudod, apa, nem is baj. Mert akkor is szerettetek, amikor én nem láttam magamban a szépet. Akkor is támogattatok, amikor kevésnek éreztem magam az álmaimhoz. Nincs ennél szebb az életben. Mint amikor a szeretteink akkor is látják bennünk a jót, amikor mi nem találjuk.
Anya mindig azt mondtad, csak a szeretet számít, s hogy higgyünk magunkban. Azt mondtad, az élet virágoskert, s gyönyörű orchideák nyílnak benne jóságból és szeretetből. Itt ülök, s csak arra tudok gondolni, hogy remélem, elég erős lesz a szívem ahhoz, hogy mindig emlékezzek erre, s hogy megtaláljam a virágjaidat. Szeretlek titeket anya. Mindig szeretni foglak, és soha nem fogom elfeledni a közös perceket, a mosolyotokat, s amire megtanítottatok: hogy soha ne szűnjek meg adni, és keresni a szépet és a jót.
A filmes sikerek után szerettelek volna titeket elvinni szigetekre, tengerekhez, de nem voltam elég gyors. Nem voltam elég gyors. Sajnálom! Csak arra kérlek titeket… csendes, csillagos éjszakákban látogassátok meg néha a szívem álmomban, és súgjátok azt, hogy jól vagytok… Remélem, tudtátok, hogy boldog voltam, hogy hozzátok születtem. Köszönöm, hogy próbáltatok jó embert nevelni belőlem. Remélem, sikerült…
Éveink elvesznek az időben, mint csillagok fénye a felhőkben. Úgy kellene hát élnünk, hogy majd azt mondják rólunk, jó emberek voltak, mert szívük lángolón szeretett, szavuk őszinte volt, s mindig törődtek egymással. Remélem, anya és apa méltó leszek arra, hogy jó szívetek szeretett, s hogy büszkék voltatok rám. Sosem feledlek el titeket. – Peter Noel, Peter Noel Privat, Péter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
http://peternoel.us.com/peternoelblog/peter-noel-farewell-my-parents-bucsu-szuleimtol
Dear Mom and Dad!
Life is weird, sometimes it gives, and sometimes it takes away something. Mom, your funeral was 3 weeks ago, and I thought, my heart will be torn apart, and the summer turned into an everlasting winter. I’venever felt a pain like that before. I was at the gym today, when my mobile rang, and someone told me, that you also dies yesterday, Dad. In that moment, I wanted to run out of the world, to never feel the emptyness I have felt. But I stayed. Mom, you always taught me to never give up. So I stopped crying, and finished my exercise, with strangers all around me. We have to be strong, am I right, Mom? A man never cries ,- says so many people.
I don’t know, what to do, Dad. I can not imagine, what did you feel after Mom’s death. I didn’t know the pain you felt, and I didn’t know, how to help you. All I know, is that I miss you both, and I always wanted to be a good son. I want you both to know, that I love you both, and I regret every wrong word. Dad, the last time we were talking, you told me, that you always tried to be good parent, and you are afraid, that sometimes you weren’t. You know, it is normal. Because you loved me, when I couldn’t see the beautiful things inside of me. You supported me, when I felt that I am not strong enough to my dreams. This is the most wonderful thing in life. When your loved ones always see the good in you, when you can not.
Mom, you always told me, that all that matters is love, and we must always believe in ourselves. You said, life is a wonderful garden, full of orchids of love and peace. I am sitting here, hoping, that I will be strong enough, to find your flowers. I love you both, Mom. I always will, and I will never forget what you taught me: That I always have to give, and I always have to find the good and the beautiful things in life.
After the success of the movies, I wanted to take you both to islands, to the sea, but I wasn’t fast enough. I wasn’t fast enough. I am so sorry! All I’m asking for is… sometimes, in a noisy night, visit me in my dreams, and whisper to my ears, that you are both all right… I hope you knewm that I was happy for being yours son.Thank you for trying to raise a good boy from me. I hope, you did it…
Our years are getting lost in the time, like stars in the mist. We should live a proper life, where people would say, that we were good people, because our hearts were true. I hope, you were proud of me. I will never forget you. – Peter Noel https://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
–
