Szia Anya és Apa!
Két hónapja haltatok meg, de olyan, mintha tegnap történt volna. Ha ez a pillanat eszembe jutott közös életünk során, sosem gondoltam, hogy három hét alatt mindkettőtöket el foglak veszíteni. Azt hittem, még megéritek, hogy egyszer gyermekem születik, s ő is békét talál karjaitokban. De ez sosem lesz már így. Az élet egyetlen hónap alatt megtanított, mennyire fontos minden pillanat, s hogy tartalommal éljünk, és szeressünk. Most először töltöm egyedül az év végét, és most először nem tudlak megölelni titeket. S mikor kijövök ajtótokon, nem mondjátok, hogy vigyázzak magamra, s te, anya, nem kéred, hogy írjak, amint lehet.
Tudom, mennyi energiát fektettek abba, hogy jó emberré legyek, de én tényleg nem tudom, sikerült-e, mert, ha visszatekintek a múltba, találok elrontott szavakat, s rossz döntéseket. És biztosan tudom, hogy nem öleltelek meg titeket elégszer. Mikor leszáll az este, szólni akarok hozzátok, s éveket adnék az életemből egyetlen pillanatért, melyben megölelhetlek még egyszer titeket. Mindig azt mondtad, anya, csak arra törekedjek, hogy jó szívem legyen, s hogy mindig segítsek másoknak. Mindig azt mondtad, hallgassak a belső hangra, mert ki helyesen él, boldog ember lesz. Itt ülök, s azon töprengek, vajon azzá váltam, kit akartatok? Vajon elég jó fiatok voltam, vagy lehettem volna jobb? Vajon több örömet okoztam nektek, mint csalódást? Remélem, tudjátok, hogy a mosolyomban hordalak titeket, ott vagytok egy-egy mozdulatomban is, s ha szerencsés vagyok, meglátogattok álmomban, s érzem a közelségeteket. De néha nehezek az éjszakák, néha a szél hűvösebb, s a világ túl nagynak tűnik, s hiányzik a hangotok.
Olyan fotót választottam rólatok, mikor még minden rendben volt. Gyönyörűek voltatok, s várt titeket az élet. Álmok ültek vállatokon, és a szerelem erősítette lelketek. Csak remélhetem, hogy kaptam valamit jó szívetekből, s hogy méltó voltam rá, hogy hozzátok születtem. Itt most zakatol a város, mellkasomban gyermekszív dobog, lehunyom szemem, s rátok gondolok. Újra együtt vagyunk, ahogy régen voltunk. Én kisgyerek vagyok, ti boldog felnőttek. Én még azt hiszem, örökké fogunk élni, s hogy semmi sem választhat el minket. Ti még nem mondjátok meg nekem, hogy nem így lesz. Aztán kinyitom szemem. Régi illatokat és érintéseket érzek, s arra gondolok, csak egyetlen dolgot tehetek, hogy méltó legyek arra, hogy szívetek minden szeretetével szerettetek. Tartással fogok élni, örökké kiállva mindazért, melyre neveltetek.
Tudod, anya… bármily erős is lettem, azért most jó lenne megölelni titeket. Jó lenne ellopni egyetlen pillanatot, amiben ti is benne vagytok. Remélem, megtaláltátok egymást… s ha lenéztek rám fentről, büszkén teszitek. Csak azt kérem tőletek, néha, fátyolos éjszakákon látogassatok meg engem, és súgjátok fülembe, hogy jól vagytok. Szeretlek, és sosem foglak elfeledni titeket! Hiányotok a legnagyobb csendben is hangos.
Makacs fiatok
Ezt kívánom ma mindenkinek: Ne szalasszátok el a perceket! Öleljétek meg azokat, kiket szerettek! Ne csak ma, minden nap! Mert éveink elvesznek az időben, mint finom hullámok a tengerben. Ne várjatok megfelelő pillanatokra, mert mindegyik az. Ne felejtsétek: minden nap gyönyörű nap az életre! Gyönyörű ünnepeket mindenkinek! Köszönöm, hogy olvastok, hogy megosztjátok az írásaimat, s hogy jó szívetek ösztönöz! 😉 – Peter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
Dear Mom & Dad,
It’s been two months, since you passed away, but it’s like it was yesterday. When I was thinking on this moment during our common life, I never thought, that I will lose both of you in three weeks’ time. I thought, you will be here, to see, and hold my child once in your arms. But it will never happen. Life taught me within a month, that we have to live every second, and we have to learn how to love. This is the first time, that I will spend the end of the year alone, and I will not be able to hug you both. And as I step out of your door, this is the first time, that I can not hear you say, take care! I can’t hear you Mom, sayin’, that you will be waiting for my letters… I know, you were working hard, make me a good man, but I’m not really sure, if I am, becuse, I look back in my past, I can see bold moves, and bad words as well. I also know, that I didn’t hug you enough. When the night falls, I’d like to talk to you, and I would give years from my life for just a single moment, to hold you in my arm again. Mom, you always told me, I must have a good heart, and I must help to others. You always told me, I must trust the voice within, because who lives properly, that will be always happy. Now I’m sitting here, and wondering, if I became to that man, who you always wanted me to be? Was I a good child enough, or could I be even better? Did I give you more joy than sorrow? I hope you both know, that I carry you both in my smile, and if I am lucky, you will visit me in my dreams. But sometimes the world is heavier for me, the night are colder, and I miss your voices so bad…
I choose a photo of you, where everything was all right. You were both wonderful, and life was in front of you both. Dreams were sitting on your shoulders, and love was in your souls. I really do hope, that I also have a little part of your hearts inside of me, and I was worthy to be yours son. The city is noisy now, and a filial heart is beating in my chest. I slowly close my eyes. We are together again, and I am a child again. I still believe, that we all will live forever, and nothing can separates us from each other. You don’t tell me, that it is impossible. Then I open my eyes. I can feel old memories, touches and fragrances, and I am thinkin on the fact, that I can do only one thing to be worthy to you… I am going to live decently, and I will always fight for the principles, you gave me. You know, Mom, no matter, how strong I became, now I eould really like to hug you both. It would be so nice to steal a moment, with you both. I hope, you found each other… And if you look at me from above, you will be always proud of who I am. All I am asking for is: visit me some misty nights, and whisper to my ear. Whisper, that you are both all right. I love you both, and I will never forget you! Yours lack is noisy even in the biggest silence!
Yours stubborn son
This is what I wish for everyone: Don’t let the moments go. Hug the ones you love! Not just today, everyday! Because our years are lost in time. Do not wait for the perfect moment, necause every moment is perfect. And don’t forget, that every day is a perfect chance for a beautiful life. Have a wonderful holiday! Thank you all for sharing my posts! Yours good heart always forces me to be even better. – Peter Noel https://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: