Ritkán osztom meg más gondolatait, de ezt nem árt elolvasni mindenkinek. Egy indián véleménye a mai “civilizált” emberekről.
“Azt hiszem, a fehér ember úgy fél attól a világtól, amelyet alkotott magának, hogy se látni, se érezni, se szagolni nem akarja. Ha az arcodba csapódik az eső vagy a hó, ha a jeges szél megdermesztett és most a füstölgő tűz mellett felmelegszel, ha a forró gőzfürdőből kijövet a hideg folyóba veted magad, akkor érzed, hogy élsz. De ti ezt az érzést már nem igénylitek. Skatulyákban éltek, kizártátok belőlük a nyár melegét és a tél fagyát, testeteknek nincs többé illata. Hi-Fi-lármával tele a fületek, ahelyett, hogy a természet neszeire figyelnétek. Színészeket bámultok a tévében, akik nem létező élményekben részesítenek, mivel valódi, saját élményeitek már rég nincsenek. Eszitek az ízetlen ételeket… Hát, így éltek ti. És ez nem jó.
Az étellel, amit esztek, ugyanúgy bántok, mint a testetekkel. Megfosztjátok természetes részeitől, ízétől, illatától, nyersségétől, hogy aztán mesterséges színt, mesterséges ízeket kapjon.
Nagyon megnehezítettétek, hogy helyesen, belülről éljük át a természetet, hogy részei lehessünk… Nem csak a földet, a sziklákat, az ásványokat tettétek tönkre, vagyis azokat a dolgokat, amelyeket ti “holt”-nak neveztek, pedig nagyon is elevenek; megváltoztattátok az állatokat is, melyek az ember hozzátartozói, a Nagy Szellem részei, olyan félelmetesen megváltoztattátok őket, hogy felismerhetetlenek lettek. Vannak farmok, ahol a csirkét a mellehúsáért tenyésztik. Azokat az állatokat alacsony ketrecekben tartják, folytonos tolongásban, mert ettől természetellenesen kifejlődnek a mellizmaik. Ha egy madárnak szüntelenül görnyedt gerinccel kell élnie, természetellenessé, őrültté, gonosszá válik. Így van ez az emberekkel is. Ez az, amiért öngólt rúgtatok.
Az ember nem arra született, hogy az ilyesmit elviselje. Börtönökben éltek, ti csináltátok magatoknak, és úgy hívjátok, “otthon”, hivatal, gyár. A madárra semmi szükség. Nincs bátorságotok tisztességesen megölni. Így aztán csinos kis műanyag zacskóban kerül elétek, feldarabolva, konyhakészen, íze nincs, de bűntudat se jár vele… A ti felfogásotok szerint a háború is – ültök a repülőgépben, magasan a felhők felett, megnyomtok egy gombot, ledobjátok a bombákat, és nem nézitek meg, mi történik a felhők alatt – szagtalan, bűntelen és steril. Osztogatjátok, adjátok és veszitek a halált. Az összes dezodorotokkal együtt haláltól bűzlötök, de féltek a halál valóságától; nem mertek szembenézni vele. A halált is sterilizáltátok, suba alá került, megfosztottátok méltóságától.
Mi, indiánok azonban gondolunk a halálra. Én is. A mai nap például kitűnő lenne meghalni, nincsen sem nagy hőség, sem túl hideg. Jó nap arra, hogy egy szerencsés ember elérjen útja végére. Egy boldog ember, akinek sok a barátja. Másmilyen napok nem olyan jók. Azok önző, magányos embereknek valók, akiknek keserves dolog itt hagyni ezt a földet. De úgy gondolom, a fehérek ebből a szempontból alighanem minden napot rossznak tartanak.” – Péter Noel, Peter Noel Privat
(Az eddigi legolvasottabb posztom: https://www.facebook.com/PeterNoel20/photos/a.216548928436763.50409.166715860086737/556144634477189/?type=1&relevant_count=1 Érdemes megnézni.)
I seldomly share the thoughts of others, but I really do believe, that these thoughts are worth reading… An indian’s opinion about modern civilized people.
“I think, white man is afraid of the world he created so much, that he doesn’t want to see, fel, or even smell it. When the rain or the snow comes into your face, when you’re warming up next to the fire, after the icy wind freezed you out, when you jump into the cold water after the hot vapor bath, – you will feel, that you are really alive. But you do not need this feeling at all. You are all living in boxes, your bodies had lost their odour. You are full of Hi-Fi sounds, instead of listening to the sounds of nature. You are watching actors, whom are giving you false experiences, since you haven’t got any real… You are eating the tasteless foods… Well, this is how you are all living. And this is not good.
You treat your food exactly how you treat your bodies. You divest it from its natural taste, colour, odour, and so on, just to add artificial coloring to it.
You ruined not only the ground, the hills, and the minerals ( the things, you call „dead”, even if they are very living things); but you had already changed the animals, whom are parts of the Big Ghost. There are farms, breeding chickens for their breasts. They are holding those animals in low cages, because this position forces their pectoral muscle growing bigger. Chilling music anesthetizes the chickens. One single louder word, and the animals are breaking themselves by jumping against the cage.
You also maimed yourselves, and not just the chickens.You transformed women into unbearable viragos.
We were not borned to bear these things. You are living in prisons, and call them „home”, „office”, „firm”. There’s no need of the bird. You are too cowardly, to kill it respectfully. So you get them in plastic bags, ready to cook, without taste, without remerse… For you, war is also – you are sittin gin your planes, and dropping off bombs, without looking down, to see, what had happened – an instant, and sterile thing. You are dealing with death. You are stinking from death, even if yxou’re using deodorants, yet, you are afraid of death. You had sterilized death as well, it has lost its dignity.
We, indian people used to think of death. So do I.For example, this day would be a perfect day to die. It is not too cold, neither too hot.. A good day to lead a lucky man to his destination. A happy man, who is having a lots of friends. They may be nota s good on different days. They are for selfish, lonely people, whom are afraid to leave this all behind. But I think, white people may find every day a bad day in this content.” – Peter Noel, https://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: