(You can read the English version under the Hungarian text.)
Életem során rengetegszer hibáztam, és sajnos sokszor bántottam meg másokat. Tudjátok, amikor a legapróbb szavakat késként használjuk, és megsértjük szeretteinket. Hogy miért tettem? Legtöbbször át sem gondoltam, mit mondok. Rohanok az álmaim után, s néha elveszítettem a szívem, mint ahogy időnként most is. Elfelejtem, mi az, mi igazán fontos. Rohanok, hogy utolérjem a holnapot. Gyűröm a perceket, kapaszkodom beléjük. S mindannyian ezt tesszük. Rohanunk. De néha már nem tudom, hol vagyok én, s ki az a srác, kit a véremben hordok. S amikor elégedetlen vagyok magammal, titeket bántalak.
Sosem szabadna így történnie. Mert egyszer már arra sem fogunk emlékezni, hogy a szemükben akkor is szépek vagyunk, amikor mi semmi jót nem találunk magunkban. Pedig, ha valami valódi érték, akkor ez az. Meg kellene tanulnom végre, hogy sose felejtsem el, mi számít igazán. Mert emlékezni akarok mindig, milyen a szemed, amikor mosolyogsz. Milyen a hangod, ha boldog vagy. S hogy általad egy kis mennyországot találok a legpokolibb napokban is. Egyikünknek sem szabadna elfelejteni ezt. 🙂 Soha! Sajnálom, hogy néha eltörök, és elveszítem a srácot, akit a véremben hordok. S nem azzal van gond, hogy néha eltörünk, hanem, hogy a darabjainkat a másik képébe vágjuk. Na, ez az, amit le kell vetkőznünk. 🙂 – Peter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
https://www.facebook.com/PeterNoel20
In my life I committed a lot of faults, and unfortunately I hurt other people too many times. You know when we use the tiniest words like knives and hurt our beloveds. Why did I do it? In most cases I didn’t even think it over what I said. I rush after my dreams and sometimes I lost my heart, as I often do even now. I am forgetting about really important things. I am rushing to catch hold of the following day. I am crinkling the minutes, grabbing them. All of us do that. We are rushing. Sometimes I don’t know where I am, and who is the boy I carry with me in my blood. And when I am dissatisfied with myself, I hurt you.
It must never happen. Because later we won’t even remember that we are beautiful through their eyes even if we can’t find any good in us. If something is precious, then this is. I ought to learn at last and never forget what really counts. Because I want to remember forever what your eyes are like when you smile, what your voice is like when you are happy and I can find heaven by you in the hellest day of hell. Neither of us must forget it. 🙂 We never must. I am sorry; I sometimes break and lose the boy whom I carry in my blood. The matter is not that you sometimes break; the matter is that you throw your broken pieces into the other’s face. Well this is the fault we must get rid of. 🙂 -Peter Noel Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
https://www.facebook.com/PeterNoel20
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: