Nem tudom, életem során hányszor ítéltek meg rosszul engem. Egy ideig számoltam, aztán rájöttem, hogy értelmetlen. Ugyanis valamiért egyszerűen bennünk van az ítélkezés. Ránézünk valakire, és rögtön gondolunk valamit, tudjuk a frankót. Nem mondom, hogy mindig tévesen ítélünk meg másokat, hisz az ösztönök, a megérzések időnként tényleg segítenek. De saját bőrömön tapasztalva tudom, mennyiszer hittek másnak engem, mint aki valójában vagyok.
De elmondom, mi történt a minap.
Beültem a moziba, és kisvártatva két csiribiri fiatal nő ült le mellém. Bevallom, az életben sosem szólnék hozzájuk. Ugye, az előítéletek… Ám a reklámok ideje alatt beszélgetni kezdtek, és rá kellett jönnöm, sokkal több közös van bennünk, mint hittem. Nos, azt hiszem, ez sokunkra igaz. Csak elfelejtettünk beszélgetni. Elfelejtettünk szólni egymáshoz. Elfelejtettünk bízni a másikban. És elfelejtettünk mosolyogni. Mert, ha valaki idegen, az jót már nem is jelenthet. Lehajtott fejű, mobilon lógó gépek lettünk, s csak akkor nézünk fel, ha ráléptünk véletlenül valaki lábára.
Ezért ezt kívánom ma nektek: lássátok meg a hidakat, melyek köztünk vannak, s ne féljetek átsétálni rajtuk. Mert bár nem látjuk egymás lényét, s álmait, de egy valami mindannyiunkban közös: mindenki a szívében hordja őket.
Menjetek, ismerkedjetek, szeressetek! És éljétek meg azt, akik valójában vagytok! 😉 Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles. Szóval, ha ezek után is lenyúlod a szövegeimet, megkereslek, és beköltözök hozzád több hónapra. Biztos, ezt akarod? 🙂
But let me tell you what happened the other day.
I sat down in a cinema and soon two wee young women sat beside me. I admit I would never talk to them. You know, the prejudices… But during the adverts they started to talk, and I had to understand that there were much more common in us, as I had thought. Well, I think it is true for many of us. Just we forgot about talking to each other. We forgot to address each other. We forgot to trust each other. And we forgot to smile. Because if someone is a stranger, it can’t mean any good. We became machines hanging on the mobile phones with bowed heads, and we look up just if we step on someone’s foot.
So I wish this to you today. See the bridges between us, and don’t be afraid to cross them. Because, though we can’t see each other’s essence, dreams, one thing is common in us: all of us bear them in our hearts.
Go, make friends and love! And live the essence of what you really are. 😉 – Peter Noel, Péter Noel, Peter Noel Privat Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization. Well, if you steal my texts after these, I find you, and I move in to you onto more months. Are you sure, is this what you want? 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: