Előre mentem. Láttam, hogy a kosara tényleg tele volt, de nyilván kibírtam volna, míg fizet. Mosolyogva nézett utánam. Szinte ragyogott. És attól a pillanattól kezdve az én szívem is. Milyen különös a sors, hogy minden napba elrejti a szépséget… csak észre kell vennünk. Most hiszem, hogy vannak angyalok, és köztünk járnak. Néha ránk mosolyognak, megérintenek minket, és valahogy könnyebb lesz a szívünk. Csak azt tudom mondani, meg kell őrizni ezt a fényt, amit kaptunk. Csak így érdemes élni. Nem igaz? 😉 – Péter Noel, Peter Noel Privat, Peter Noel
