(You can read the English version under the Hungarian text.)
Sokan írtok nekem köszönőleveleket, vagy a posztok alá hihetetlenül kedves megjegyzéseket, én mégis úgy érzem, el kell mondanom valamit. Életem során rengetegszer hibáztam. Sokszor úgy, hogy pontosan tudtam, hülyeséget teszek. Mégis belementem tizedjére is. Szóval, vannak dolgok, melyekre nem vagyok büszke. Akik tehát azt hiszik, sosem hibáztam, óriásit tévednek. Ugyanakkor rájöttem, sosem késő megváltozni, és nem kell mást tennem, mint úgy élni, hogy méltósággal nézhessek majd vissza az életemre. Ez ad erőt minden nap.
Elárulok még valamit. Próbáltam felnőni, de nem ment. Én elveszek a felnőttek között. Nem találom köztük a helyem. Nagy gépekkel járnak, falják a pénzt, dagad kövér mindenük, s hatalomban fürdenek. A világuk nem az enyém, s én nem vagyok odavaló. Mikor a tükörbe nézek, fiatal férfi néz vissza rám. Tekintetét még felismerem, de a szíve egy gyermeké. Nem tudott felnőni. Sokszor úgy érzem, összeroppanok a világ terhei alatt. S most, hogy meghaltak a szüleim, mindent más szemmel látok. Újra kell tanulnom járni, beszélni, és hinni. Értitek ezt? Folyton azt kérdezem magamtól, elég jó emberré váltam? Vajon, ha lenéznek rám, ragyog szemük, s mosolyognak? Csak remélhetem, hogy így van. A szívembe ültették a szeretetet, s úgy engedtek utamra, hogy mindenkit kell szeretni, de nem mondták el, hogy ily nehéz lesz nélkülük minden. Ahol most vannak, nem számít már az idő s a tér, s én álomhídon járok hozzájuk, hogy ellopjak pillanatokat közös múltunkból.
Amikor tárgyalásokon ülök, vagy el kell intéznem valamit, csodálkozva figyelem a felnőtteket, és nem akarok azzá válni. Olyan ember akarok maradni, aki tud örülni, ha süt a Nap, vagy ha friss kenyér illatát érzi. Ami fontos, hogy nem vagyok kivétel, s nem vagyok példa, és megijeszt engem, ha valaki felnéz rám. Nem akarom, hogy így legyen. Nem véletlenül nem rajongói oldal az oldalam. Csak egy srác oldala, ki szeret írni, és itt van a pont. Hiszem, hogy rengeteg értékes ember van a Földön, s hogy jó szívetek nem kevesebb, mint az enyém, vagy másé. Édesanyám úgy nevelt, hogy mindenkiben lássam a szépet, vagy legalábbis keressem. Hiszem, hogy igaza volt. Így kellene élnünk. Ha nem szól sehol sem dal, dúdolj, s ha szürke az ég, hát fesd kékre!
Ezt kívánom ma nektek: Legyen erőtök mindig kimondani és kimutatni, mit éreztek. Őszintén élni döntés kérdése, és nem kell tartani tőle. Mossátok hát ki szívetekből a félelmeket! Találjátok meg a gyermeket, kik egykor voltatok, mert ő örülni fog minden apró dolognak… Egy ölelésnek, a barátoknak, annak, ha kék ég feszül fölé, és boldog lesz már attól is, ha őszinte mosolyt és szeretetet kap. Rakjatok hát fészket mások szívében! Ne holnap, ne később… most! MENJETEK, SZERESSETEK, ÉLJETEK! Ha kell… gyermekszívvel. 🙂 – Peter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles. https://www.facebook.com/PeterNoel20
A lot of you send me thank you letters, or used to comment very nice words under the posts, but I feel like, I have to confess. During my life, I made a lots of mistakes. Sometimes I knew very well, that I was doing reckless things. Even if I knew it, I made the same mistakes again. So there are things, that I am not proud of. So who thinks, that I had never make any misrtakes, is wrong. But I soon realized, that it is never too late to change, and live a proper, respectfully life. It gives me the strength everyday.
I tell you something more. I tried to grow up, but I failed. I get lost between grown-ups. Can not find my place amongst them. They are driving huge machines, spending money, and they are fond of power. Their world is not mine, and I am not part of their world. When I look into the mirror, a young man looks back at me. I know his look, but his heart is a child’s heart. He couldn’t grow up. Sometimes I feel like going down because of the problems of the world. And now, since my parents’ death, I see everything in another view. I have to learn again how to walk, talk, and believe. Can you understand it? I keep asking myself,if I became a good person? If they look down at me, are their eyes sparkling, are they smiling? I hope so. They had planted love into my heart, and they raised me up with the rule, that we must love everyone, but I didn’t know, life will be so hard without them. There’s no time, neither space, where they are now, and I can visit them only in my dreams, to get back some memories of our common past.
When I have a meeting, I am watching the grown-ups in an awe, and I do not want to be one of them. I always want to be a person, who’s glad when the Sun shines, and who’s happy, for the odour of a fresh bread. AI am not an exception, neither an example, and it always scares me, when someone looks up to me. I do not want it. That’s why my page is not a fanpage. It is just a guy’s page, who’s fond of writing, that’s all. I really do believe, that there are a lot of valuable people in this world, and their heart is not less than mine. My Mom raised me up telling me, that I have to see the good in everyone,- or at least I have to search for it.. I think she was right. This is how we should live our lives. If there’s no song, than start humming, and if the skies are grey, then paint ’em blue!
This is my wish for you today: Be strong enough to say and sxpress how you feel. Living an honest life is a question of deceision. Erase all the fears from your hearts! Find the child in yourselves, because he will be very happy for any tiny things… For a hug, the friends, for the blue sky And he will be very happy, for a single honest simle, as well. Make a nest in someone else’s heart! Not tomorrow, Not later.. NOW! GO, LOVE, LIVE! Even with a child’s heart, if it is necessary. 🙂 – Peter Noel https://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: