(You can read the English version under the Hungarian text.)
Amikor 12 éves koromban meghalt a nagymamám, azt hittem, mindenre emlékezni fogok majd. De az évek alatt halványulni kezdtek az emlékek, és én megijedtem. Arra gondoltam, nem volt elég a szívem, hogy megőrizze mindazt, ami fontos. Vagyis… kevés vagyok. Mart a lelkiismeret, s az esték időnként súlyos lepelként feszültek rám. Aztán később tiszta emlékek jelentek meg. Nem tudom, honnan jöttek, s mi végre. De emlékezni kezdtem ölelésekre, mosolyokra, és a legfontosabbra: hogy a nagymamám szeretett, s hogy én rajongtam érte. Azóta tudok valamit. Ami nekem számít, számodra lehet, hogy hülyeség, és fordítva. De ha tényleg törődünk egymással, akkor minden számít, ami a másiknak fontos. Mert perceink eltűnnek az időben, mint csillagfény a felhőkben. Ezért mondom, nincs fontosabb annál, minthogy emlékezzünk életünk meghatározó pillanataira. És arra, hogy a szeretet sosem törhet meg. Én mindig emlékezni akarok Rád, s remélem, Te sem feledsz el soha engem.
Az évszakok századokat, ezredeket cipelnek el hátukon. Régen úgy tűnt, semmi sem marad, a rohanó évek mindent magukkal visznek. Nos, a házak romba dőlhetnek, fényképek tucatjain elfakulhatnak az alakok, a tűz talán egész városokat is elemészthet gyomrában, és emlékek százai veszhetnek el nyomtalanul az időben, de én tudom, hogy mi, akik különböző korokban éltünk, de egymás mellett, mindig szikárak maradunk, s ott leszünk egymás szívébe zárva… örökké. 🙂 Megnyugtató érzés, nemdebár? 🙂 – Peter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
https://www.facebook.com/PeterNoel20
When I was 12 and my grandma died, I thought I would remember everything. But after some years the memories started to fade and I got frightened. I thought I didn’t have enough heart to keep everything that was important. Well… I wasn’t enough. I felt compunction, and nights tightened on me like weighty sheets. Then later clear memories appeared. I don’t know from where they came and for what reason. But I started to remember hugs, smiles and the most important experience: my grandma loved me, and I adored her. I have learned something since then. Things that count for me may seem nonsense for you and vice versa. If we really mind each other, all will count that is important for the other. Our minutes vanish in time, like the lights of the stars in the clouds. I say there is nothing more important than to remember the decisive moments of our lives. Love must never be broken. I will always remember You, and I hope, You will never forget me.
The seasons carry centuries and thousands of years on their backs. Some time ago it seemed as if nothing had been left behind; the rushing years had taken everything with them. Well the houses may fall in ruins, the figures may lose colour on the dozens of photos, fires can swallow up whole cities, memories can be blurred without traces, but I know, we, who live in different ages, will stay stalwart and be kept locked into each other’s heart… forever. 🙂 It’s a comforting feeling, isn’t it? 🙂 -Peter Noel Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
https://www.facebook.com/PeterNoel20
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: