Peter Noel: Go, love and live! – Menjetek, szeressetek, éljetek!

(You can read the English version under the Hungarian text.)
http://peternoel.us.com/peternoelblog/peter-noel-go-love-and-live-menjetek-szeressetek-eljetek

Nézem a rohanó várost. A műanyag nőket, akiket újságok öltöztetnek. A vagány pasikat, akiket hárombetűs márkanevek irányítanak. Álarcok mögé bújva, festett vigyorral a képükön gyűrik a métereket. Sokuk okos telefonon lóg, s észre sem veszik, hogy mellettük ül, akivel épp sms-eznek. S mikor találkoznak, olcsó játékokkal kábítják egymást, ahelyett, hogy őszinteséggel hidakat építenének a másikhoz. A média boldogságot ígért nekik, azt mondta, ha felveszik az álarcot, minden rendben lesz. De nem ez történt. Hogy miért? Mert bármibe is csomagolod magad, csak az határoz meg, aki a szívedben vagy. S ha megkeményíted magad, mondván, nem okozhat neked senki fájdalmat, olyan útra lépsz, amelyen boldoggá sem tehetnek. Meg kellene hát tanulnunk újra szívvel látni egymást. Újra szeretni, menni, élni.

Lefordulok a sarkon, és egy idős nőt látok. Hátát megtörte az élet. Apró kezét gyűrögeti, mint valami papírgalacsint. Rám néz, mosolyogni kezd. Viszonzom. Veszek tőle a frissen sütött pogácsájából. Amikor több pénzt akarok adni neki, megrázza a fejét, és megsimogatja a kezem. Nem szólunk. Nem kell. Mert rám néz, és szemében ott ragyog az élet, mit egész nap kerestem. S akkor megértem, nem veszett el a szépség, mellyel születünk. Talán csak nem vesszük észre. Az élet gyönyörű erdejében terjed a beton, s a butaság, mint a gaz, de míg dobban a szívünk, s míg meglátjuk egymást a rohanásban, addig van remény. Perceink lassan elhalványodnak az időben, mint a Hold viaszos fénye a felhőkben. Úgy kellene hát élnünk, hogy majd azt mondják rólunk, méltók voltak embernek lenni, mert törődtek egymással. 

Ezt kívánom ma mindenkinek. Lássátok meg egymást. Menjetek, szeressetek, éljetek! 😉 – Péter Noel, Peter Noel Privat Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.

Az eddigi legolvasottabb posztom: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=556144634477189&set=a.216548928436763.50409.166715860086737&type=1&relevant_count=1 Érdemes megnézni. 

I am looking at the rushing city. The plastic women, who are dressed by the newspapers, the rough guys who are directed by three-lettered trademark names, hidden behind masks with painted grins on their cheeks they trample the yards. Many of them are hanging on the smart phones, they don’t even notice the person sitting next to them, or the one whom they are sending their SMS. When they meet they daze each other with cheap games, instead of building bridges with sincerity between them. The media promised them happiness, if they put on their masks, everything would be all right. But it didn’t happen. Why? Because you can wrap yourself in anything, you are defined by what you are in your heart. And if you toughen yourself saying nothing can cause you pain, you step on a road, where nobody can make you happy. We ought to learn again to see each other through our hearts, to go and live.

I turn at the corner and see an old woman. Life broke her back. She is kneading her small hands as if they were balls of paper. She looks at me and smiles, I smile back at her. I buy some of her fresh salty round cakes. When I offer some more money to her, she shakes her head and caresses my hand. We don’t say a word. It is needless. Because she looks at me and life that I was looking for throughout the day, shines in her eyes. And then I understand: beauty, for which we are born, isn’t lost. Just perhaps we don’t notice it. The concrete surface is spreading in the wonderful woods of life, stupidity grows like weeds, but there is hope as long as our hearts beat and we can see each other in the rushing time. Our minutes slowly fade out in the time, like the waxy light of the Moon in the clouds. We ought to live in a way, so that they can tell about us: the were worth being human beings, because they took care of each other. 

This what I am wishing to all of you today: See each other. Go, love and live. 😉 – Peter Noel Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.