(You can read the English version under the Hungarian text.)
Egy gyerekkori ismerősömmel futottam össze a minap, aki amolyan lókötőféle pasi. De mégsem lehet rá haragudni. A lényeg az, hogy nem akar gyereket. Sosem mondta, miért. De ha rákérdeztem, a válasz a „Nem szeretnék.” volt. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a nővéréről kezdett mesélni, aki egyedül neveli hároméves kislányát. Elmondta, hogy Andika nagyon félős. Soha senkivel sem beszél. Még vele sem. Ám a minap, amikor a nővérénél járt, a kislány megállt előtte, és csak nézte. Majd egy perc várakozás után, megszólalt: Zoji, fejvennél? És Zoli felvette… gyengéden, védve őt, pedig még sosem csinálta. Andika nem beszélt, csak átölelte őt, hosszan, szorosan. Amikor ezt elmesélte nekem, figyeltem az arcát. Kemény srác, nem fél az élet pofonjaitól bárhonnan is érkeznek. De ahogy előttem állt, láttam, hogy könnyes lesz a szeme. Vihar dúlt benne. Töprengve nézett körbe, mintha elfelejtette volna, hogy ott állok mellette. Végül ezt mondta: „Apa kellene annak a kislánynak.”
Nos, különös az élet, nem igaz? Bár nem valljuk be magunknak, de mindannyian ezt keressük. Családot, meleg otthont, igaz barátokat. Érintést, mely sosem hazudik. Szeretetet, mely összeköt minket, melyet a vérünkben hordunk. Így szól hát a mesénk… S mint igazgyöngyök gurultunk szét az idők hajnalán. Néhányunk hamis lett, törött, s elkopott fényünk is. De akadnak még olyanok, kik legbelül igazak maradtak, s bár elrejtik szívük, mégis mélyen tudnak szeretni. Mily érdekes, hogy ez a kislány nem játékokat kért. Nem csokiért nyavalygott. Nem is új ruháért. Csak egy ölelésre vágyott. Csak szeretetre éhezett.
Ezt kívánom ma nektek: Otthont, melyben valakinek igazgyöngyök lehettek, s hogy semmi se törje el fényetek. 🙂 Találjátok meg egymást! 🙂 – Peter Noel https://www.facebook.com/PeterNoel20 Peter Noel Szerzői és minden jog fenntartva. Megosztható változtatás nélkül, mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
The other day I met an old acquaintance of mine, who is a kind of imp, nevertheless you can’t be angry with him. The point is, he doesn’t want to have a child. He never told me, why. But when I asked him about it, his answer was always the same. ’I wouldn’t like to have one.’ While we were talking, he started to speak about his sister, who raises her three-year-old daughter alone. He says Andy is very timid. She never talks to anyone. Not even to him. But the other day when he visited his sister, the small girl stopped in front of him and was just looking at him. After waiting for another minute, she asked. ’Zoli, could you pick me up?’ And he picked her up… gently, protecting her, though he had never done such a thing before. Andy didn’t say a word, just hugged him tightly for a long time. When he was speaking about this, I was watching his face. He is a tough guy, he is not afraid of the blows of life, let them come from any direction. But while he was standing in front of me, I saw his eyes filling with tears. A storm was blowing hard inside him. He looked around, lost in thought as if he had forgotten about my standing there. In the end he said: „That child would need a father.”
Well, life is strange, isn’t it? Though we don’t confess it to ourselves, but all of us look for this. Family, a warm home, true friends. Touches that never lie. Love that connects us and that we carry in our blood. This is the tale about us: we rolled away like pearls at the dawn of times. Some of us became beads, they got broken, even their lights faded. But there are others, who remained true inside, though they hide their hearts, yet they can deeply love. How interesting it is, that little girl didn’t ask for toys. She didn’t whine for a bar of chocolate, or for a new dress. She only wanted just a hug. She was hungry for love.
This is what I wish to you today: A home, where you can be pearls for somebody, where nothing can fade your lights. 🙂 Find each other! 🙂 – Peter Noel https://www.facebook.com/PeterNoel20 Copyright and all rights reserved. Shareable without modification, any other use requires authorization.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: